Pál apostol, a kannás bor ötletének adója

2018. január 25. - csokiduda

Történt az időszámításunk után néhány évvel, amikor Jézus megjelent a színen. Először csak kisebb csodatettekkel próbálkozott, mint például a meggyógyította a bénát és újra tudott járni, de később jöttek a jobbnál jobb trükkjei. Egyesek szerint Houdini is a Biblia olvasása közben ötletelt mindig az új trükkjei során.

Szóval csodatettei során felfigyelt rá mai hősünk, Pál. A Pál latin eredetű, jelentése kicsi, kis méretű férfi. Általában a viselői kreatív, új ötletekkel előálló személyek, akik kedvelik a társaságot. Pál időszámításunk szerint 5-ben vagy 8-ban látta meg a napvilágot Tarsusban, zsidó szülők gyermekeként. Farizeusnak nevelték, fiatal korában üldözte a keresztények tűzzel vassal. De ez nem kísérte végig életútját, mert egyszer csak sétált a damaszkuszi úton (egyesek szerint inkább imbolygott, mert akkor fogyasztott először alkoholt) és látomása lett. Isten megjelent neki egy demizson bor címkéjén: "Made in Heaven" (azaz a mennyországban gyártva). Egyből bele is kortyolt újra a demizsonba, majd miután megszédült az alkoholtól és beletérdelt egy lócitromba. Hosszas káromkodás közben meglátta Jézust. Ekkor gyorsan felpattant, szikkadt egy 2 ezreléket és elindult vissza felé az úton, mert Jézus csak nem láthatja matt részegen ugyebár. Ezt hívjuk "Pálfordulásnak". A Biblia kicsit máshogy írja le, de erről van szó nagyjából. 200 méter imbolygás után, Pál talált egy árnyékot adó olajfát, ahol szundikált néhány órát majd miután felébredt, eszébe jutott a látomása. Gyorsan bele is kortyolt a demizsonba újra, mert érezte, hogy vészesen esik az alkoholszintje, majd felkerekedett, hogy megkeresse Jézust. Nem volt nehéz dolga, mert akkor már a trükkjeit bemutató Jézust komoly tömeg vette körül. Itt jön az a mozzanat, amikor Pál kreativitása megvillant (hiába a név kötelez). Átverekedte magát a tömegen, hogy szólhasson Jézussal. Amikor ezt hosszas sorban állás után végre megtehette, felvetette nagy ötletét, hogy Jézus csináljon vízből bort. Ezzel akarta Jézust próbára tenni, hogy vajon tényleg ő Isten fia vagy csak egy kuruzsló. Természetesen Jézusnak sikerült a trükk és a falu népe ezután egyből megtalálta Istent. Amikor Jézus a teljes heti vízkészletükből bort kreált, nem volt tovább kérdés, hogy a pogány Istenek imádják vagy az egy igaz Istent. (Tanulságos történet, ahol kiderül, hogy honnan tudta Jézus a vízből bor trükköt is. Klikk a linkre: "Boldizsár, a maratoni sprintbajnok")

A 20. században ez a trükk megihletett több borászt is, akinek a jég elverte a szőlejét vagy aszály sújtotta. Nyilván némi vigaszt próbáltak keresni a Bibliában a csődközeli helyzetükben és ekkor gyúlt fény az agyukba. Meg kell próbálni ezt a vízből bor trükköt nekik is, hátha sikerül. A legtöbben a Bibliát forgatva próbáltak rájönni a receptre, de volt köztük egy úttörő, aki rájött, hogy itt inkább a kémia 8. osztályosoknak könyvet kell forgatnia. Majd megszületett a recept: szalma (valami "sz" betűs csak legyen benne szőlő helyett), víz és cukor. Fogyókúrázóknak ugyanez szacharinnal is működik elvileg. A tényleg jó kannás bort készíteni vágyók egy kis törköllyel is feljavítják az íze kedvéért, de alapvetően a titok nem ebben rejlik. Minden kannás borásznak van egy saját készítésű kis tablettája, amivel feljavítja a nedűt, hogy legalább nyomokban emlékeztessen az íze a borra, netalántán a szőlőre. Így született meg a világ(rém)hírnek örvendő Koccintós, ami az egyetemisták körében gyorsan népszerű lett.

A magyar kultúrkörben ugye az egyetemista és az alkoholista szinonima, de mivel pénzük általában minőségi alkoholra nincs, berúgni meg ugye be kell, marad a kannás. Mondjuk hozzáteszem, hogy egyetemistaként tanultam egy receptet én is, igaz csak egyszer mertem megkóstolni. Az egyik ismerősöm rendszeresen gyártott almabort a következő módon. Vett egy 5 literes tesco gazdaságos almalét (szigorúan 3% alatti gyümölcstartalommal) és kettéöntötte. Ami a kannába maradt, azt feldúsította 1 kiló cukorral, majd kirakta az ablakpárkányra, hogy érje a nap. Néhány nap múlva ez a nedű megerjedt a cukor miatt, majd felöntötte az almalé másik felével, hogy iható legyen. És hozzá kell tennem, hogy ennek a löttynek több köze volt a borhoz, mint a Koccintósnak, hisz ennek legalább volt gyümölcstartalma, ha nem is sok. Mivel az ismerősöm, kémia szakra járt és kísérletező típus volt, egyszer feltúrbózta a nedüjét némi élesztővel is, amiből egy pezsgő "ízű" és állagú kutyulmány jött össze. Még mondhatni iható ízvilágú is volt, mondjuk ezt nem tahiti szűzlányok szoknyája mögül kitekintő vecsési öregasszonyok szedték, a Bakony napcirolgatta lankáiról. Igaz ő gyöngyözőbornak keresztelte el, de jobban hasonlított a pezsgőre. Nem hiába, van értelme részt venni a felsőoktatásban, ez is kiválóan bizonyítja. Szeretném azért leszögezni, hogy senki ne próbálja ki otthon ezt a zseniális receptet, mert ön- és közveszélyes. Az ön-t nem kell magyarázzam azt gondolom, közveszélyes pedig azért, mert ettől a cucctól nem csak úgy megkapja az ember a fényt, mint pár kupica pálinkától, hanem a kreatív ötletek végre is hajtja.

Minden kannás bor készítő és fogyasztó nevében szeretnék köszönetet nyilvánítani Pálunknak, akiből később apostol lett ezen kreatív ötlete miatt, és ezúton kívánnék minden Pálnak boldog névnapot!