Az Alfrédokból nem látott el túl nagy választékkal a történelem így a választás a mai napra nem volt könnyű. Kézenfekvő lett volna Hitchcock, de nem vagyok kellőképpen ismert a munkásságában így őt passzoltam. Viszont Tirpitz úr az örök aktuális történelmi témákba vág, a világháborúkba, helyesebben csak az elsőbe. A mai cikkből kiderül majd, hogy miért vesztették el a németek az első világháborút és az is, hogy mit lehet csinálni egy hadihajón, ami csak a kikötőben rostokol. 

Alfrédunk 1849-ben született Küstrinben, a mai Lengyelország, akkori Poroszország területén. Mi magyarok tudjuk jól, hogy ez az évjárat nem volt épp a legjobb és ez vetít előre némi bukás szagot, de ne szaladjunk ennyire előre. Mai főhősünk gyermekkoráról sokat nem tudunk, csak annyit, hogy értelmiségi szülei voltak és roppant szorgalmasan tanult. Már gyermekkorában is kiválóan beszélte az angolt, amit javarészt önképzés formájában hozott össze. Sok diák már itt kalapot emelhet, de ez még csak a petting. Amikor szülei látták, hogy milyen hatalmas szakálla kezd nőni, egyből arra gondoltak, hogy ilyen szakállal meg kell váltani a világot és bedobták fiuknak a témát, hogy álljon be a német haditengerészethez, mert az akkoriban komoly hátrányban volt a többi nagyhatalomhoz képest és kellett oda egy arc (az se baj ha szakállas), aki ezt megoldja. 1865-ben Kielbe került mint kadét és egy évvel később, már a Német birodalom háborúban is állt a Habsburg Birodalommal. No ehhez még nem volt sok köze Tirpitznek, de mivel a britekkel ekkoriban a németek igen jó viszonyt ápoltak, a legtöbb német hajó az angol kikötőkbe töltötte fel készleteit vagy időnként ott horgonyzott. Nyilván közelebb volt a Földközi-tengeri hadszíntérhez Anglia, mint a németországi kikötők. Alfréd ekkor hasznát vette nyelvtudásának, hozzájárult az akkori jó viszony ápolásához és ez másoknak is szemet szúrt. Gyorsan megmászta a ranglétrát és 22 évesen már bekerült a Birodalmi tisztikarba. Akkor sem és most sem nagy divat ez, hogy ilyen fiatalon bekerüljön valaki egy ilyen katonai pozícióba. Szerintem egy kövér csokidudába léphetett, ami szerencsét hozott számára. Más magyarázatot nem találok egyenlőre erre. Persze rendben van, hogy írt disszertációt a torpedók használatának fontosságáról, de azért valljuk be, ez igen kevésnek tűnik egy ilyen pozícióhoz. Esetleg még a szakálla lehetett annyira férfias, hogy a korosabb tisztek is megszégyenítette. 

Időközben a Tirpitz-zel jó viszonyt ápoló II. Vilmos a trónra lépett. Alfred barátja tanácsaira elkezdett komoly összegek fektetni a haditengerészetbe és a fejlődést látva 1900-ba Tirpitz megkapta a "von" jelzőt a nevéhez, amivel jóformán nemesi rangra emelkedett. Viszont egy komoly feszültség már akkor kezdett kibontakozni közöttük, mégpedig az, hogy Vilmos bajuszpárti volt. 1911-be II. Vilmos közbenjárásra admirálissá léptették elő és ezután soha nem látott fejlesztések mentek végbe a német haditengerészeten. Ismerve az akkori helyzetet, azért ez sem volt semmi teljesítmény. A britek után a második legerősebb tengeri hatalommá nőni, nem volt egyszerű feladat. Viszont ekkortájt már az angol és német kapcsolatok erősen romlásnak indultak és 1914-ben kitört a világháború. Ezt Tirpitz erősen ellenezte, mert tisztában volt vele, hogy ezen fejlődés ellenére is, a német haditengerészet a britekhez képest kevés, mint csokidudában a kukorica. 

A sztori többi részét ismerjük, a németek gyorsan elbukták a gyarmataik, mert a flottájuk jóformán egész végig a kikötőkben csücsült, mert többszörös túlerőben voltak a britek és blokád alatt tartották a német kikötők. A német tengerészek persze igen erősen unatkoztak és ha nem lett volna olyan erős a fegyelmezésük, egész biztos sok-sok apró csokidudát festettek volna hajóik oldalára, hogy kifejezzék a véleményük a kialakult helyzetről. Ha ismerték volna szerencsétlenek a bölöncpöckölés ősi játékát, biztos gyorsan rákaptak volna az ízére. Egy jó ötlete még volt persze Tirpitznek - könnyen nem adta - mégpedig meghirdette a korlátlan tengeralattjáróháborút. Ha a felszínen nem ment, maradt a víz alatt. Közbenjárására 1916-ban 300-nál is több búvárhajó épült, amivel jelentős károkat tudtak okozni a briteknek, de ekkor már mind Tirpitz, mind a realitásérzéküknél lévő vezetők tudták, hogy ez a harc a szárazföldön fog eldőlni. Tervét a búvárhajókkal már csak részben tudta kivitelezni, mert viszonya II. Vilmossal megromlott és jobbnak látta, ha lemond. A rossz nyelvek szerint ekkora csúcsosodott ki kettőjük ellentéte és Vilmos száját ez a mondat hagyta el: "Tirpiz, ó hagyjuk már... Egy rendes bajszot nem tud növeszteni". Mindez pont a no shave november alatt történt és ez külön szívfájdalmat okozott Tirpitznek és elköszönt a német haditengerészettől. Később még a német politikába is belefolyt, de említésre méltó eredményeket nem ért el. 1924-ben igaz még bejutott a parlamentbe és szóba került az esetleges kancellári kinevezése, de végül a koalíciós partnerek megfúrták a törekvését. 

Tanulság: Jóban kell lenni a hatalmi elittel, ha háborúsdit akarsz játszani, mert sosem lehet tudni, hogy a lemondatások listáján majd ki lesz a Soros. 

Tanulság 2: Vigyázni kell a bajszosokkal, mert rendszerint ők csinálnak világháborút.