Újabb gyöngyszem a "ZS" kategóriában. A tegnapi Sharknado után komolyan azt hittem már, hogy nincs lefelé. De van! Ez a film minden képzeletem felülmúlta, de tényleg. Szintén javaslom mindenkinek, kötelező mű! És ahogy a Sharknadoból, ebből is készült több rész. És belegondolva ez nem meglepetés, hisz nézik az emberek. Igaz nem moziba, de ettől még megtekintettem ezt a csodát!
A film indítása nem túl bonyolult: vizsgálják az Északi-sark jegét kutatók, ezzel párhuzamosan egy helikopterről ledobnak egy illegális szonárt, ami úgy megzavarja a bálnákat, hogy nekiúsznak a jégnek, amiből letörik egy kövérebb darab. Ezután a kutatók látnak valamit a víz alatt, amit nem akarnak elhinni. Hozzáteszem először a néző sem. Kicsit később előkerül egy félbeharapott bálnatetem a tengerparton, ahol a főhősnő, aki látta a szörnyeket, ráébred, hogy itt valami nem oké. Idő közben egy zseniális jelenetet láthatunk, ahol letérdeltem imádkozni: egy utasszállító a vihar miatt leereszkedik a felhők alá (kb 400 méterre) és az egyik utas szemszögéből láthatjuk, hogy feléjük repül egy cápa alulról, aki aztán lerántja az utasszállítót mint a pinty. Nem elég hogy óriási, de még 400 métert ugrik is! Nem akármi! Ezt a részt elkönyveltem annak, hogy "á ez biztos csak a hatás miatt" van, hogy felfogja a buta néző, hogy egy 18 méteres cápa, azért nem akármekkora. Ezután kutatóink ráébrednek egy kis táskányi laborfelszereléssel, hogy márpedig ez egy 18 millió éve kihalt megalodon. Lötybölnek kicsit a kémcsőben, ránéznek és voila, megalodon! Nem kell ehhez szénizotópos vizsgálat meg semmi. Egy kémcső, egy kis lötybölés és mindjárt megvan az eredmény.
És a film további eseményeihez képest, ez még mindig semmi. Párhuzamosan a gonosz amerikai belügy is kiszúrja, hogy valami nem oké, mert giant octopus közbe elrendez egy olajfúrótornyot. Ekkor kezdtem el azon gondolkodni, hogy ezek a cuccot biztos a vastelepre viszik, mert különben mi értelme lenne az egésznek?! Azért valljuk be egy olajfúró toronyért kilóra biztos jó pénzt adnának a mátészalkai MÉH-be. Már-már szinte megsajnáltam a cápát, hogy neki csak egy vacak utasszállító jutott és annak az árából alig tud venni magának tubifexet (csővágó férgek, akvarisztikában hasznosítják haleledelként), amikor egy amerikai cirkálót is a mélybe ránt. Hogy milyen megfontolásból, azt továbbra sem értem, mert azért a cápafogakkal elég meredek kinyitni egy cirkáló méretű konzervet, még ha fincsi emberhusival is van töltve. Az is lehet, hogy a cápa vashiányos, esetleg gyomorégése lehet és azért egy cirkálót baromi sokáig tart megemészteni, így leköti a gyomorsavát. Miután ez megtörtént, már azt hittem, hogy jól lakott szegény megacápa, de valami oknál fogva úgy érzi, hogy ez kevés lesz és ketté harapja a Golden Gate hidat is. Csak egy aprócska darabot harap igaz ki belőle, maximum egy 30 X 10 méteres darabkát. Lehet ez volt a nasi a hadihajó után. Persze ahogy ez a filmben is elhangzik, meg némi kutatómunka után számomra is egyértelművé vált, hogy ennek a cápának a szája 2X3 méterre volt nyitható. És ezzel a szájjal harap ki egy 300 négyzetméteres kis darabkát a Golden Gateből és harap félbe egy cirkálót, majd kicsivel később még egyet. Korrekt!
Na most kutatóink az amerikai és japán hatóságokkal karöltve kiderítik, hogy ezek ketten úgy fagytak a jégkorszak alatt jégbe, hogy közben egymással harcoltak és ezáltal el kéne intéztetni egymással a két szörnyet. Idézem: "A jégkorszak kezdetekor mindenki menekült, csak ők nem. Csak a gyűlölet lehet erősebb az életösztönnél!". Besírtok, ezek annyit küzdöttek, hogy közbe a jégkorszak miatt megfagytak. Maradjunk annyiban, hogy a lehűlés nem egyik percről a másikra történt úgyhogy ezek egy pár száz évig biztos elvoltak egymással, mire vízbe fagytak! De ezen lépjünk túl, mert a kutatóink kitalálják, hogy hogyan uszítsák egymásra a kettőt. Ami meg is történik, csak előtte az óriás octopus egy mozdulattal lezsíroz egy komplett amerikai atomtengeralattjáró flottát még szegény cápának csak egy japán tengeralattjáró jut.
Nyilván amikor már főhőseink jó nagy ganéba keverednek és a megalodon már majdnem felfalja az ő tengeralattjárójuk is, előkerül az octopus és egymásnak esnek. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az octopus rátekeredik a cápára, az fickándozik a csápjai között és néha 1-1 csápját az octopus véletlen belerakja a szájába a cápának, majd az 1 csápot leharap. És itt térdeltem le újra imádkozni, amikor az octopusból kijövő folyadék piros volt, mint az emberi vér. Sajnos a polipoknak a "vérük" kék színű, mert nincs benne hemoglobin, ami vörösre színezné. Hanem hemocianin van benne, ami pedig kékre festi. Erre azért próbáltam keresni egy csokidudás magyarázatot persze és lett is: úgy gondolom, hogy az octopus már jól volt lakva a sok elfogyasztott olajfúrótoronnyal és emberekkel, így mint a szúnyogoknál ha kajáltak, a gyomrukba még egy darabig pirosan látni a vért. De még sajnos ez is gyenge magyarázat, hisz a polipnak nem a csápjaiban van a gyomra. Pedig már majdnem körbeértem.
És itt véget ér a film, mert az óriási küzdelem közbe egyszer csak elkezdenek indokolatlanul egymásba gabalyodva lefelé süllyedni a tengerfenékre. Hogy melyik miért halt meg, hát ez baromi jó kérdés. :) Kinyírták egymást, fogadjuk el!
