Mostanában nagyon trendi a coming out téma - filmekben, sorozatokban. Néha a való életben is. Mikor az internet mélyén kattintgatva rábukkantam erre a fenti sorozatra, az volt az első gondolatom a tartalmat olvasva, hogy na még egy ilyen a sorban... aztán rápillantottam a főszereplők listájára. A négy fő név: Jane Fonda, Lily Tomlin, Martin Sheen, Sam Waterston. Impozáns társaság, nem mondom... gondoltam adok egy esélyt neki. Bár a meleg-témát kicsit fenntartásokkal kezelem, de azt elöljáróban elmondhatom, hogy nincs túltolva a téma - így aki ódzkodik ettől, azok se zárkózzanak el teljesen.
Az alapsztori nem túl bonyolult, ellenben szokatlan: adott két idős házaspár, akik nagyjából 40 éve ismerik egymást. A férjek üzleti partnerek - majd mint a nyitó jelenetből kiderül, körülbelül 20 éve szeretők is. Végre megért bennük az elhatározás, hogy elválnak feleségeiktől és vállalva másságuk összeházasodnak. Ez nyilván mindenki életét felforgatja: gyerekekét, unokákét...de főleg a feleségekét. Akik amúgy különbözőbbek nem is lehetnének, ez a sokk mégis összeköti őket egy életre. Vagy egészen pontosan, ami még hátra van belőle. Innen indul a fordulatos történet.
Grace (Jande Fonda), az igazi üzletasszony, aki mindig tip-top meg kissé karót nyelt, ennek szöges ellentéte Frankie (Lily Tomlin) a hippi, new age festőnő. Ebből a nagy különbözőségből fakadóan nem is kedvelik egymást igazán. Párbeszédeikben nagyon sok odaszólogatás van, amiken a néző rendes amerikai sitcomhoz mérten jókat nevethet. Valahogy mégis az idő és közös élethelyzet felismerésével elkezdik kedvelni, támogatni egymást, sőt! 70-es éveikben járó nőként közös üzleti vállalkozásba kezdenek, miután rájönnek, hogy a szexjátékipar nem gyárt olyan vibrátort, amit idős nők ínhüvelygyulladás nélkül is használhatnak - a zseniális bio sikosítóról nem is beszélve.
Nyilván a pár férfi felét sem szabad elfelejtenünk. Az ő küzdelmük a coming outjuk következményeivel szintén ad egy cselekményszálat a sztorinak. Martin Sheen szerintem humorosan csillogtatja érzékeny énét, a határozott és zord külső alatt. A gyerekek történetei, a szüleikhez való viszonyuk remekül támogatja a fő szálakat. Mindent hoz, amit egy jó amcsi sitcomnak hoznia kell. Ez talán köszönhető annak is, hogy a Jóbarátokat készítő stáb nagy része is részt vett az alkotás folyamatában. A nyugdíjas megközelítés külön poén szerintem. Pláne a vagányan szókimondó jelenteknél.
Összegezve: műfajában szerintem egyedi, humoros, a színészek passzolnak a szerepeikhez, de nem lesz a kedvenc sorozatom, de erről nem a rossz minőség tehet. Merthogy jó... ezért négy csokidudára értékelem!
Olvass róla érdekességek és kommentek a mafab.hu-n is!
