Május 24-én a sokak által várt Solo: Egy Star Wars-történet a mozikba érkezik. Ehhez kedvcsinálóként úgy döntöttünk, hogy írunk néhány gondolatot az általunk eddig legjobbnak titulált Star Wars részről, a Birodalom visszavág-ról. Ki ne ismerné a film ikonikus idézetét, amely azóta is rengetegszer kerül elő közhely formájában: "Luke én vagyok az apád."? A sors fura fintora, hogy ez valójában nem így hangzott el. Az ominózus jelenetben Luke elmondja Vadernek, hogy Obi-wan elárulta neki, ő ölte meg az apját. Vader visszaválaszol neki, hogy "Nem, én vagyok az apád!". Valljuk be, az utóbbit jóval nehezebb lenne idézgetni, de az igazság ez. Bízom benne, hogy ezzel felkeltettem a cikk további részéhez a figyelmet! Az 1982-ben gyártott szinkron tehát hibás, illetve az 1993-ban kiadott VHS szinkron is. 1995-ben adta ki az Intercom végül a trilógiát újfent, amin már javították ezt a hibát, de nyilván 1882 és 1995 között igen sokan nézték meg a filmet és így lakosságilag nagyon el tudott terjedni a hibás verzió. Ami még külön érdekesség, hogy 1997-ben kiadott díszdobozos változatnál kijött régi és új szinkronnal is. Az, hogy ennek pontosan mi volt az oka, sosem fogjuk megtudni, de nem lepne meg, hogyha a rossz fordítás lenne az. Ehhez a részhez javasolnék én is egy esetleges verziót:
George Lucas (egy tanult barátom szerint Lacus, az ő agya így fogadta be, van ilyen) is azt nyilatkozta erről a részről, hogy az akkori trilógia "legsötétebb és hangulatilag legmélyebb pontja". Ha tudta volna, hogy a magyar szinkronok minősége miatt még sötétebb lesz, fehérre tervezhette volna a Halálcsillagot. De előttem van a jelenet azért, amikor Stohl András "besthólozva" megkapta a szöveget és feltűnt neki, hogy valami nem oké. No de nem akarok ezen lovagolni tovább, csak akik rendszeresen néznek idegen nyelven filmet, azok tudják, hogy durva mennyiségben milyen félrefordítások szoktak lenni (vagy filmcímek) és filmek tudnak új értemet nyerni kompletten egy-egy mondat miatt, amit elrontanak.
Már a film kezdetén egy "baljós árnyként" olvashatjuk az előzetest, amiből már lehet tudni, hogy a lázadók ebben a részben túl sok jóra nem számíthatnak: "Nehéz idők járnak a lázadókra. Bár a Halálcsillagot elpusztították, a birodalmi erők kiűzték őket a titkos bázisukról és végigüldözték őket a galaxison". Itt kapcsolódunk be a történetbe. A lázadók a Hoth rendszerben próbálnak elbújni, de sikertelenül, mert a birodalmi távkutaszok (a kedvenc szavam az egész SW sorozatból) itt is rájuk találnak. A kietlen fagyos bolygó már az elején is táplálja azt a hangulati mélypontot, amit a filmnek Lucas megálmodott. Viszont talán az SW történet egyik legjobb csatajelenete ekkor játszódik le, amikor Vader és katonái megpróbálják elfogni újfent a lázadókat. (Mondjuk birodalmi lépegetők nélkül Star Wars csatajelenet nálam biztos nem kerülhet be a TOP 3-ba se. Nézzétek el ezt nekem.). Egy birodalmi baklövésnek köszönhetően a lázadóknak sikerül elmenekülnie persze, de a kis csapat szétszóródni látszik. Persze a főhősök megússzák és elhangzik Han Solo szájából egy mondat, ami így 40 felé kezd új értelmet nyerni:
Többet spoilerezni nem akarok, mert hátha vannak olyanok, akik régen látták a filmet és újra kedvet kapnak hozzá vagy még nem tekintették meg. Amit viszont el lehet mondani a filmről, hogy több mint valószínű, hogy minden idők legjobb folytatása is, nemcsak az S.W. kiemelkedő darabja. Azért gondoljunk csak bele, hogy az 1977-es Új remény, milyen terhet róhatott a második epizód készítőire. Egész biztos, hogy Lucas úrnak volt néhány álmatlan éjszakája, mivel több millió rajongó várta az új részt és azért az Új remény-t megugrani nem volt épp egyszerű dolog. Gondoljunk csak bele, hogy az azóta kikerülő részek, például Az Utolsó jedi (kritika itt) milyen előzetes elvárásokat támasztott és utána milyen megosztó volt a rajongótábornak. Sokak szerint a Birodalom visszavágnál is jobb lett, de a fanatikusok java nagyon gyengének ítélte. Még egy ilyen köztes epizódnak is, mint ami a Solo vagy előzőleg a Zsivány Egyes volt (kritika itt), komolyan meg kell küzdenie a nézők szimpátiájáért. És az az irányvonal, amit a Disney belevitt a sorozatba, azért valljuk be nem feltétlen nyerő. A következő képen is jól látható egy tauntaun (de kiemelhettem volna a Wampát is, aki a film elején a barlangjába viszi Luke-ot - az hogy táplálkozási vagy párzási jelleggel, nem derül ki) és egy porg. Az utóbbi nem tudom, hogy kerülhetett bele egy ilyen volumenű sorozatba, de mintha egy elit birodalmi osztag akarna meggyalázni egy elcseszett pingvin-hermelin keveréket.
Ami mellett nem lehet egyszerűen még elmenni, az a film zenéje. Alaposan beépült a popkultúrába és azóta is stabilan őrzi helyét. A filmben kiválóan vágják alá a megfelelő jeleneteknek, fokozzák vele a drámai vagy akár az akciójelenetek és emiatt gyakran az ember maga is úgy érezheti, hogy átjárja az erő. Aztán sajnos mindig kiderül, hogy csak az ebédre elfogyasztott babgulyás ülte meg a gyomrát. Ilyen hatást (stabilan a film teljes ideje alatt) nálam a többi résznek nem sikerült elérnie. Hallgass bele:
Szummázva: nem tudom milyen irányt vesz majd az űropera, de remélem nem a porg-ok iránya lesz maradandó, mert a cukiságnak nem sok helye van egy ilyen filmben. A Madagaszkár pingvinjeit ül le megnézni az ember, ha cukiságot akar látni. Szerencsére a Birodalom visszavág-ban ilyen még nincs, tényleg a legjobb résznek gondolom a mai napig és várom azt, hogy végre az egyik epizód majd megugorja. Bízzunk benne, hogy a Solo lesz az, de nagyon tartok a Disney-vonaltól.
Amennyiben szeretnél nevetni egy keveset, néhány lehetőség, ahogy elhangozhatott volna esetleg az-az ominózus mondat. Nyilván csak a képzeletünk szüleménye. Klikk ide!
