Már a régi orvoslásból ismerhetjük a kamillázás kifejezést, de nyilván itt most nem erről lesz szó. Amikor valaki kissé megrökönyödik, azt hívjuk kamillázásnak. No de fejtsük meg, hogy honnan is ered ez a kifejezés. Amit szájhagyomány útján megtudtam, az egy fehérgyarmati alkesz lány történetéből fakad, aki nem vetette meg a kannás bort (amit Véres Etelka, lásd előző bejegyzésekben, non-stopjában vásárolt rendszeresen). Kamilla a helyi kocsmában dolgozott mint kocsmárosnő, egyesek szerint munkában sem vetette meg az italt, vagy ahogy kis hazánkba szokták mondani, szerette a szeszt. Ennél szebben kifejezni az alkoholistát talán nem is lehet.

No de Kamilla, aki 20-as évei derekán járt, alapvetően gyönyörű szép volt és az alkohol rendszeresen pirospozsgásra is festette az arcát. Nem véletlen volt a falu apraja és nagyja körében is ilyen népszerű. A mi Kamillánknak viszont a kannástól volt egy nem túl romantikus bélműködése, ami a vendégek körében már megszokott volt. No de arra nem gondolt senki, hogy Kamilla megkockáztatja a babsalátát, a bablevest és a babpörköltet (Bud Spencer filmekből ismert hagymás bab) is egy napon, majd ezt lefojtja egy 2 liter "Csaba gyöke" flakonos fehérrel. Másnap munkában meg is jegyezték többen, hogy lehet rohad az aznapi menü, ami nem mellesleg 2 hetes romlott joghurtból készült raguleves volt. Később rájöttek, hogy nem az étellel van ekkora baj, de ehhez az kellett, hogy Kamilla egy irtózatosat rottyantson megfelelő hangeffektekkel kísérve. Ekkor az egész kocsma ledöbbent, Kamillára szegezték a tekintetük. Nagyjából 5 perc néma csend után Butykos Ferkó szólalt meg először: "No! Ne Kamillázzatok már, ő is csak egy ember, vagy valami olyasmi!" Innentől kezdve kezdték el használni a helyiek a "kamilláz" kifejezést, ami egy női izmos puki utáni megrökönyödésre szolgált. Később elterjedt az ország többi pontjára is, de már csak a megrökönyödés szinonimájaként.

Boldog névnapot minden Kamillának!