Izraeliták és a filiszteusok már igen régen háborúztak egymással, amikor Dávid az utolsó óriással, Góliáttal került szembe. Nem neki kedveztek az oddsok, de Dávidnak volt egy csodafegyvere, a bölönccel töltött parittya. Az izrealiták még az egyiptomi kivándorlásuk során magukhoz vettek egy csomó ganajtúró bogarat, amiket a királyi udvarban tenyésztettek. Dávid egyik kedvenc elfoglaltsága volt, ahogy nézte, hogy ezek a bogarak görgetik a ganajt. Miközben a haditervén gondolkodott, akkor is pont ezt nézte és láng gyújt elméjébe (amit ő isteni szikrának tulajdonított), hogy egy óriási bölönccel és a parittyájával meg tudja vakítani a 270 centis filiszteus óriást és ezzel el tudja dönteni a csata sorsát  is egyben.

Hívatott is egyből pár bölönccelebet, akik átadták az aznapi adagjuk Dávidnak és ő pedig a bogarak elé vetette. A szorgos ganajtúrók neki is álltak egyből, hogy a kis bölöncökből egy fél ökölnyi bölöncöt gyúrmázzanak össze. Dávid közbe a királyi fegyvermérnökkel csináltatott egy nagyobb parittyát. Amikor mindez elkészült, összehívta a csapatait és megkezdte a hadjáratát.

Fel is sorakoztak a csapatok egymással szemben, a két sereg élén a két mítikus alakkal. A csatát az izraelita parittyások nyitották meg, Góliátra koncentrálva, de leperegtek róla a lövedékek. Dávid is tett néhány próbát a hagyományos fegyverével, de annyit ért mint a falra pöckölt bölönc. A filiszteusok ekkor indították meg a támadást, mert ők voltak támadási pozícióba a dombtetőn. Dávid biztatta a csapatait, hogy állják a sarat még elrendezi Góliát sorsát és meginog a filiszteus harcikedv. Dávid sokat tanulmányozta Hannibál taktikáit és a centert szándékosan gyengére hagyta, ahol csapatainak megparancsolta, hogy szép lassan hátráljanak és ezzel a csatatér közepére csalja Góliátot, hogy bármelyik oldaláról célba tudja venni a parittyájával. Így is történt, Góliát bekapta a horgot. Dávid felvette az azóta Michalangelo által is megörökített pozícióját. Egyesek szerint csak az állát vakargatta míg a szélirányt és a szél sebességét méregette, mások szerint a szokásos kabala tenyérbe köpését hajtotta végre, majd célzott és lőtt. Ahogy a költő is írja, "repül a nagy bölönc, ki tudja hol áll meg és kit hogyan talál meg", hát Góliátnak nem jött be az élet, mert pont szemen találta és megvakult. Amint a filiszteus csapatok ezt észlelték, inukba szállt a bátorságuk és menekülni kezdtek.

Góliát a csatatéren maradt. Az alábbi szobor örökíti meg azt a jelentet, amit Dávid tehetett a legyőzött Góliáttal. Mivel minden küzdelem után jól esik a szex és nők akkor még nem harcoltak az izraeli hadseregbe, kézenfekvő volt a megoldás. Egy dologgal nem számolt, hogy a sátra nem zárható és hogy Hunor (hun követ és háborús megfigyelő) in flagranti észreveszi a pajzánkodásuk. Gyorsan nyeregbe is pattant, hogy hírét vigye az eseményeknek meg szerette az életét is és biztos nem ússza meg máshogy, ha ott marad, mert Dávid biztos próbálta volna elvarrni a szálakat. A hunokhoz így eljutott a hír, ahol pergamenre vetették és később így tudott ezen jelenetet megformázó szobor megszületni.

Természetesen ez csak kitaláció, egy beteg elme agyszüleménye a poén kedvéért, senki se vegye magára a vallási nézetei miatt. 

 Boldog névnapot a Dávidoknak és a Hunoroknak!