"Mindenkinek kell egy hobbi", mondogatta magába már gyermekkora óta Matuska Szilveszter. De nem igazán tudott választani. Ez a vívódás meglátszott tanulmányain és később az egész életvitelén is, még egyszer nem találta meg az igazit! "A vasúti híd robbantás. Ebben van a lényeg!" De hogy antihősünk hogyan jutott el idáig? A választ megtudhatjátok az alábbi szösszenetből. No nem azt, amit az iskolákban tanítanak, hanem mint szoktam most is próbálok a dolgok mögé látni.
Szóval Szilveszterünk sok mindenbe fogott életébe, volt tanító, kereskedő, katona (egész magas rangig eljutva), mielőtt rátalált a tutira. Tanári fizetése nem volt vastag, ezért elkezdett a kereskedelemre koncentrálni. Most is látjuk a sok friss diplomás tanítót sajnos a supermarketekbe árut feltölteni. Nincs ebbe semmi szégyenlni való, de ő magasabb fokon pörgette ezt és kis idő elteltével egy tisztes vagyont gyűjtött össze. Ekkor kezdődött el kálváriája, amikor a szerbiai importjai megdobták a büdzséjét és ingatlan bizniszekbe kezdett. Már itt nem egyszer perbe fogták aprócska "elírások miatt", de főhősünk egész jól ügyeskedett és minden vádat ejtettek egyenlőre. Ezután Bécsbe költözött, ahol szintén próbált trükközni az ingatlanpiac hullámzó áraival és némi biztosítási csalást is csinált, de bizonyítékok hiányában nem tudták ráverni, hogy felgyújtotta a saját házát a biztosítási pénzért. Ebből újra kereskedelmi bizniszbe kedzett, de már eddig történeteimből egy ismert személlyel, Özvegy Rudnayné Veres Szilárdával (lánykori nevén véres Etelka, javaslom azt a cikket is a pontos megértéshez), akitől nagy tételbe importálta a labancoknak a kannás bort. Ők kevésbé voltak erre vevők, ezért időnként a megmaradt árut el-el
fogyasztotta Szilveszterünk és ekkor elkezdett a már így is bomlott elméje tovább zuhanni. Ekkor legalizálták épp a tüzijátékok Európában és rájukkapott. (Mindig csak a tüzeskedés!) De mint élete során eddig sosem, most sem tudott kicsiben gondolkodni, egyből azonnal a nagy kellett neki. Némi feltaláló vénával is rendelkezve, Szilveszter egy komoly tüzijátékon törte a fejét, amikor elsétált az egyik bécsi Duna híd mellett. "Heuréka! - felkiáltott! Robbantok egy fain hidat valahol!" Rövid elmélkedés után beugrott neki a biatorbágyi híd, amin Bécsbe tartva átjött. Meg is találta az életcélját. Először persze nem erre ment rá egyből, gyakorlás képpen egy német és egy osztrák vasútri robbantást is megcsinált, de ezeket ekkor még megúszta.
Fő "műve", a biatorbágyi merénylet csak ezután következett. A robbantása következtében 22 ember halt meg és 17 sebesült meg. Az esemény után egyből statáriumot vezettek be és gyorsan el is fogták Matuskát, mert az általa kreált elterelés (egy levél, mely a kommunistákra terelte a gyanút) nem sikerült túl jól, a kannástól nem csoda, hogy már nem ment neki a gondolkodás. Mivel Ausztriában fogták el és ott nem volt divat a halálbüntetés, 6 év fegyházra ítélték először Ausztriában majd életfogytigra Magyarországon. Börtönben is volt 1945-ig, amikor a börtönét "felszabadították" az oroszok. Mivel szerbül beszélt, nagyjából megértette magát a ruszkikkal és orvosnak adva ki magát, sokáig "gyógyította" az orosz katonák. Nagyjából mint Mengele.
Végzete 1945-ben érte, amikor egy nacionalista szónoklat után a partizánok elfogták és kivégezték. Egyes források szerint egy szabadkai tömegsírban nyugszik.
A legtöbb divattervező, mint Donatella Versace is, a munkásságuk elején próbáltak híres vagy épp hírhedt neveket adni 1-1 kollekciójuknak. Így született meg a Matuska-Style, ami kelendő is volt a nyugati blokk országaiban, hiszen Matuska nem volt komcsi, sőt őket akarta gyanúba keverni a robbantásai után. Nyilván miután befutott divattervező lett, ezt le is tagadta, de Csokiduda ennek is utána járt!
Tanulság! Ha nagyban gondolkodunk (például Bölöncpöckölő VB győzelem), ne igyuk el közbe az agyunk kannással. Bármi mással lehet, de nem kannással.
Boldog névnapot minden Donatának és Szilveszternek!
