Ebben a filmben is megkapunk szokás szerint mindent, amit Tarantinotól megszoktunk. Vér, véget nem érő duma, aminek értelmét nem mindig értjük csak a sztori végén. Ez a western köntösbe öltöztetett hagyományosnak mondható Tarantino sztori tiszteleg a régi western szabályoknak, de valahogy mégis más. A mexikói felállás már a film elején adott, ahol senki sem tudja, hogy majd mikor és kit kell lelőnie. Ezt a kiszámíthatatlan hangulatot talán ez a filmje adja vissza legjobban.
Szerintem senki sem számított tőle ilyen húzásra, hogy a film összes szereplőjét bezárja egy házba (és annak pincéjébe), de zseniálisan sikerült. Bevallom számomra első nézésre kicsit unalmas volt, mert nem nagyon pörögtek az események, de második nézésre már, amikor tudtam, hogy szokás szerint csak Tarantino-féle előkészítéssel állok szemben, akkor teljesen más megvilágításba kerültek az események. Első nézésre a 167 perces játékidő elég soknak tűnt, másodjára meg már az ember kívánná, hogy tartana egy kicsit tovább. Mondjuk hozzáteszem a több Tarantino-filmmel voltam már így, élükön a Ponyvaregénnyel, ami a top 3 kedvenc filmembe benne van, de az aljas 8-as is biztos top 50-es.
A szereposztásra most sincs panasz, Samuel L. Jackson, Kurt Russel, Walton Gaggins, Tim Roth és még sorolhatnám. Mondjuk Travoltát vagy Bruce Willist megnéztem volna egy westernfilmben. Hozzáteszem én minden Tarantino filmben hiányolom őket (lehet a Ponyvaregény miatt).
A sztori dióhélyban annyi, hogy néhány mosdatlan vagy ápolatlan rosszarcú és egy jól helyben hagyott nő összefut egy világvégi házban, ahol beszélget és a végén elszabadul a pokol. Tényleg ennyi, se több se kevesebb. Olvastam nem egy kritikát a neten, ahol a sztorit és a forgatókönyvet szapulják, de szerintem ez is teljesen rendben van. Más mint, amit megszoktunk kissé, de abszolút fogyaszható, sőt fogyasztásra ajánlom! (Ez nálam nagy szó.)
A film zenéje zseniális jó szokás szerint, de hát Ennio Morricone írta. Merne rá bárki is rosszat mondani.
Bővebb infók a mafabon: klikk!
