Kingsman: Az aranykör

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

2018. január 31. - csokiduda

Már korábban említettem, hogy a remake-k, folytatások méltán népszerűek a filmmágnások körében - szeretnék megfejni az aranytojást tojó tyúkot még egyszer - csak, hogy egy kis képzavarral éljek. Sajna "az aranykör" nem lett annyira arany, mint az előző rész (Kingsman: A Titkos Szolgálat), de azért a Baywatch-ot üti, sőt még az Alientampon-t vagy a Dolph Lundgren fémjelezte Cápa tavat is. Utóbbit javaslom megnézésre is, horrornak van kikiáltva, de pár deci pálinka után, zseniális vígjáték - józanul mondjuk nem biztos, hogy vicces, csak úgy nem próbáltam. Roppant vicces, ahogy az édes vízben életképtelen cápát hajszolják egy tóba és még meg is magyarázzák, hogy miért nem döglött meg instant (Nobel-díj gyanús). De kanyarodjunk vissza a Kingsmanhez.

Az előző rész egész könnyedre és viccesre sikerült. Samual L. Jackson pösze világuralomra törő terve a pengelábú csajjal; a világ túlnépesedési problémájának "megoldása"; hogyan neveljünk egy lezüllött srácból angol szuperkémet. Csak hogy kiemeljek néhány fénypontot. Ehhez képest a folytatás már kicsit izzadságszagúra sikerült. Sok benne az akciójelenet, a verekedés, vannak benne fordulatok, csak az eredetiséget hagyták ki a sztoriból. Gyakorlatilag minden Bond-film klisé jelenetét felemlegették: autósüldözés zsúfolt belvárosban, szigorúan titkos létesítménybe beosonás, szex a szép, nyitott és "hátsó gondolatoktól" nem mentes hercegnővel, síelős üldözés, amerikai titkosszolgálat vendégszerepeltetése. Hol sikeresen és viccesen, hol kevésbé.

Azért ebben is voltak jó kezdemények (mind karakterben, mind sztoriban), csak éppen kellően nem lettek kifejtve. Azért amikor a film elején minden Kingsman központot kiiktatnak, éreztük, hogy nem lesz egy sokszereplős film. Szerintem Channing Tatum és Jeff Bridges karakteréből is lehetett volna több, illetve az aktuális főgonoszt, Julianna Moore-t is lehet többet szerepeltettem volna. Az ő karaktere szerintem kifejezetten jól sikerült. A tündéri 70-es, 80-as évek Amerikáját idéző háziasszony és egy pszichopata sorozatgyilkos tökéletes elegye, aki Poppylandben Elton John-t hallgat, aztán ha úgy van bedarál egy áruló latin-amerikai gengsztert és hamburgert csinál belőle. Kár, hogy belőle nem láttunk többet a filmben.

A zene nem rossz. A filmnek is van egy ritmusa. Összességében úgy gondolom, hogy nézhető/élvezhető a film - csak simán nem hozza az elvárásokat, amik az első részből fakadnak. Ha egy moziba menést nem is ér meg, egy estés szórakozásnak jó a kanapén - ha már kijött képernyőre. Az aranyérnél biztos jobb!