Lehet csak nekem jut az Arankákról az Open Stage - Aranka szeretlek című zseniális alkotása, de hátha még valaki nem hallotta, klikk a linkre. Egyszer mindenképp megéri. Viszont az évszázadok alatt ezen név képviselői igazán nagyot nem alkottak. Egyik másodlagos névnap viszont a Hieronima. Egyesek szerint Szent Jeromoshoz köthető a Hieronima név, akárcsak a Geronimo. Utóbbit szemeltem ki a mai nap hősének. Nevét valószínűleg azért kapta a spanyoloktól, mert egyik támadása közben pont Szent Jeromoshoz imádkoztak az európaiak és így keresztelték el az apacs harcost Geronimonak.
Szóval egy csodás reggelen 1819-ben született Geronio, aki későbbiekben igen komoly harcokat vívott az apacs területek megszállni készülő európaiak ellen. Geronimo nagykorúságát törzsi varázslóként kezdte, ez persze sok mindent megmagyaráz, főleg a laza kapcsolatát a valósággal. Kezdetben próbálkozott fűvel-fával, aztán rájött, hogy leginkább a fűvel kell, mert ha azt nagy tételben fogyasztja, lesznek látomásai, amiről később beszámolhat a törzs tagjainak. Ilyen az, amikor az embernek nincs mentora és saját maga kell kipróbáljon mindent. Vagy jól sül el, vagy azon veszi magát észre, hogy nagyon vicces dolgok történnek, miután az általa készített béke pipát elszívják az aktuális fogyasztók.
Geronimo hőstettei 1858-ban kezdődtek, amikor feleségét és gyermekeit egy békésnek induló kereskedelmi tárgyaláson megölték a spanyol katonák. Ekkor vált az apacs törzs azon részének vezetőjévé, akik nem voltak hajlandóak se a spanyolok, se az amerikaiak fennhatóságát elismerni. Várható volt, hogy harca meddő lesz, de nem olyan fából faragták, hogy könnyen feladja a küzdelmet. Későbbi csapatát, ami 38 főből állt, is egy általa kivitelezett mentőakcióban verbuválta. Amerikai fogságból szöktette meg őket. Természetesen ezt az amerikaiak nem vették olyan jó néven és egy 5000 főből álló lovascsapatot küldtek az elfogásukra. Ez nagyban jelezte azért Geronimo tevékenységének volumenét. Nem csak néha egy-egy csokidudát dörgölt az amerikaiak képébe, mert akkor 500 lovast küldtek volna a 38 fő felkutatására. Geronimo meddő harcát 1 teljes évig folytatta még, ami már magában is csoda kategóriának számít. Legfőbb trükkje egyértelműen egy csomó csokidudával kapcsolat. Ez nem is lehetett kérdéses. Az éjszakai táborhelyükön a lovaik csokidudáját összeszedték és Geronimo ellovagolt vele teljesen máshova, szétszórta őket és így az amerikaiak nyomolvasója teljesen rossz felé küldte az üldözőket. Remélem érezzük azért a számok közötti különbséget, 38 kontra 5000. És egy évig kihúzták...
Ettől függetlenül Geronimo élő legendává avanzsált. Természetesen bebörtönözték és büntetése lejárta után sem engedték szülőföldjére, de öregkorára történetét szinte minden amerikai ismerte és mint korai celeb, nagyon sok rendezvényen megjelent. Így volt ez az 1904-es Világkiállításon is, amit az USA-ban tartottak. Rengeteg vele kapcsolatos ajándéktárgyat és egyéb szuvenírt vásároltak akár a kül-, akár a belföldiek. 1905-ben még Teodore Roosevelt elnökké avatására is meghívták. Ez nem az a Roosevelt, aki később a második világháborúban győzelemre vezette a szövetségesek (akinek a családja ópiumkereskedésből gazdagodott meg és ebből finanszírozták javarészt a kampányát), hanem egy másik Roosevelt, aki újragondolta a Monroe-elvet, aki bevezette a Squar Deal-t (becsületes játszma) és több tucat pert akasztott a nagy trösztök nyakába, amivel jelentősen javította a lakosság helyzetét a kizsákmányolás ellen. Egyesek szerint Geronimoval rendszeresen "békepipázgattak" és akkor támadtak ezek a zseniális ötletei, minthogy vásárolják meg a Panama-csatornát vagy 1906-ban közvetítsenek az orosz-japán háború lezárásában. Nem csoda hát, hogy ilyen volumenű megvilágosodásaik után, 1910-ben Nobel-békedíjjal jutalmazták.
Viszont Geronimo 1909-ben elhunyt, de legendája továbbra is köztünk él. Köszönhetően tetteinek és egy amerikai ejtőernyős katonának, aki egyik ugrása előtti este egy Geronimoról szóló filmet nézett és ugrása közben többször elüvöltötte magát, hogy "Geronimo". Azóta ez valamelyest már közhellyé vált, hogy nagyobb ugrásoknál az emberek szokták ezt poén szinten kiáltani. Pedig mennyivel jobb lenne ilyenkor azt kiáltaná mindenki, hogy "Csokiduda" vagy azt, hogy Aranka. Azzal nincs olyan jellegű gond, hogy mégis akkor hogyan kell kiejteni. "Geronímónak" vagy "Heronímónak" vagy "Dzseronímónak" vagy ki tudja még hány változat lehetséges. Csokiduda az egyszerűen csak Csokiduda.
Javaslom mindenkinek majd 21 órakor megjelenő 100. bejegyzésem miatti jubileumi képsorozatot, ahol Geronimoról a magyar és nemzetközi politika jeles képviselőit szólaltatjuk meg.
Ne feledd: Oszd meg! És duhajkodj!
Ezúton kívánnék boldog névnapot az Arankáknak és a Hieronimáknak!
Szeretném mindenki figyelmét felhívni arra, hogy a blog követhető a facebookon és az instagramon is:
https://www.facebook.com/csokiduda.blogja/
https://www.instagram.com/csokiduda.official/
És már twitteren is:
