Tacitus történetírásai, az ókori Blikk

2018. február 12. - csokiduda

Volt szerencsém olvasni Tacitus elég sok írását, viszont történelmi hitelessége elég erősen megkérdőjelezhető. Nagyjából mint a jelenkorban a Blikk, hogy némi szenzációhajhászásért a tényeket kényük-kedvük szerint magyarázzák, változtatják. Ugyanez persze igaz a sajtó jelentős részére, hisz elég megnézni 3 csatornán 3 különböző híradót és mindegyikbe ugyanazt a fix dolgot teljesen máshogy magyarázzák és a kifejezett párt-tévékben (lásd Hír TV, ATV) még plusz hitelesnek beállított információkat is fabrikálnak az ellenlábasok aláásása érdekében. Valami ilyesmi formátumba írta le Tacitus, Augustus római császár feleségének, Líviának a történetét is. Az, hogy Lívia volt-e a történelem első igazi "nőstényfarkasa", aki gyermekei trónöröklése elől minden egyéb lehetséges örököst eltakarított vagy ezek mögött politikai csoportok álltak vagy szimplán a véletlen műve és mind megbetegedett és meghalt, ezt nem lehet egyértelműen állítani. Az viszont erősen gyanús, hogy a történetírók közül Lívia ezen cselekedeteit (ha léteztek egyáltalán), csak Tacitus írja le. No meg most majd Csokiduda. Annyira lesz hiteles legalább, mint Tacitus írásai.

Főhősnőnk Kr. e. 58-ban született, gyerekkoráról sokat nem tudunk, de az biztos, hogy voltak rendes játékai, mert patrícius családból származott és nem szorult rá a bölöncpöckölésre szórakozás gyanánt. Ez a történet nyilván emiatt más fordulatot is fog venni. Szülei már fiatalon rendelkeztek első frigyéről, ezáltal kezdésként Augusztus császár ellenzékéhez tartozott, még a polgárháború évei alatt, mivel első férje Tiberius Claudius Néró először Antonius, Utána Sextus Pompeius táborát erősítette. Később, Augustus amnesztia rendelete után viszont egymásba botlottak és fellángolt a szerelem, amit nem sokkal később esküvő is követett, miután némi vagyonért cserébe hajlandó volt Lívia első férje elválni, no meg abba az időben nem volt túl bölcs döntés a császárral ellenkezni, mert még az ember túl sokat gondolkodott és "elvesztette a fejét". Tacitus Blikkje szerint persze ez sem így történt, hanem Augustus Líviát egy részeges este után látta először, ahol nőtársaival pucér maratont rendeztek. Valószínű a Sulihuligánok filmben is innen származik az ötlet.

Akkor már Líviának volt két gyermeke, akik a későbbiek folyamán fontos szerepet fognak kapni a történetben. Azért várható volt, hogy első férje neve részben kötelezi (Néró) Líviát egy életpályamodellre, de ekkor még nem tudta, hogy Augustus-szal nem lesz közös gyermekük. Augustus házasságuk alatt 3 lehetséges utódot is jelölt ki császárnak, de valahogy mind idő előtt elhalálozott. Tacitus írásai szerint Lívia keze vastagon benne volt mindhárom halálesetben, mivel a daliás férfiak féltek az elhízástól, és a lucullusi lakomákon adott nekik a saját gyártmányú hánytató szereiből, hogy könnyebben tudják maguk hánytatni. (Nyilván ezen alkalmakra feldúsította némi méreggel is őket). Már akkor is fontos volt az alak és a dizájn. Elég ha megnézzük a sok pucér szobrot az ókorból vagy később akár a középkorból is. Összességében tényleg nem híztak el... Minden esetre elég furcsa, hogy 3 férfi jelölt is, férfi erejének teljébe teljesen váratlanul meghaljon, miután trónörökösnek lettek jelölve. Mint említettem a cikk elején, ezt azért erős fenntartásokkal kell kezeljük, de az biztos, hogy Augustus halála után, Lívia fia, Tibérius követte a trónon, majd az unokája (Claudius), dédunokája (Caligula) és ükunokája (Néró) következtek császárként. Ebből a 4 névből azért kettő elég erősen letette a névjegyét negatív értelemben a római történelembe. Caligula, aki a lovát akarta megtenni konzulnak, vagy csak azért épített egy hidat, hogy átmehessen rajta és a többi. Nem kevés pénzt vert el, amit elődei nehézkesen a kincstárba gyűjtöttek. Utóda Néró pedig, aki felgyújtatta Rómát, mert épp kellett neki egy telek az építkezéséhez, sem volt piskóta. Lehet jobban járt volna a Római birodalom, ha Lívia sosem kerül ilyen módon a képletbe vagy ha Caligulának sikerül a lovát tenni meg konzulnak és nem Néró örökli a trónját, hanem a ló. Azért tegyük a szívünkre a kezünk és mondja azt bárki, hogy egy ló csokidudája nem kellőképp tekintélyt parancsoló. Főleg mondjuk a szenátus közepén, de el tudnám képzelni a Parlament közepén is. Lehet fel se tűnne... De Tiberius is öreg korára azért megzakkant, mert mély depresszió lett rajta úrrá és némi üldözési mánia, melynek következményeképp visszavonult Capri szigetén lévő kéjlakjába és onnan irányította a birodalmat strohmannok segítségével. De az is lehet, hogy csak azért történt mindez, mert meglátták a lakosok, hogy egyszer "véletlen" rokkant parkolóba állt be a szekerével. Sosem tudjuk meg az igazságot.

Egy dolog viszont nagyon furcsa. Líviának született a császárral kötött házassága előtt már két gyereke. A frigy előtt Augustusnak is született már 1 fattya, aki még gyermekként meghalt. De közös gyermekük nem volt. Ismerve a római szexualitás gátlástalanságát, szerintem ez azért lehetett, mert Augustus a hatalomtól megrészegülve a lovak felé fordult szexuálisan. Ez megmagyarázná Caligula későbbi lókinevezési botrányát is. Itt is lehet azért látni, hogy az evolúció fejlődik, mert még a görögök a birkákra esküdtek, egy ló azért mennyivel fejlettebb állat mint a birka.

Az viszont biztos, hogy nem véletlen kapta a "nőstényfarkas" nicknevet főhősnőnk. Természetesen hírhedtségét nem csak Tiberius fia hatalomra segítésével szerezte (Augustus első 3 jelöltjének kiiktatásával), hanem fia császársága alatt is kutyulta rendesen a csokidudát. Hatalma csorbulását, férje halála után, elég nehézkesen viselte és emiatt később fia is elfordult tőle, pedig neki köszönhette a császári rangot. Tiberius néhány ellenlábasa uralkodása kezdeti éveiben is eltűnt vagy életét vesztette és kicsinek látom annak az esélyét, hogy pont arra a szigetre vándoroltak el ők is, ahova később Elvis (javaslom olvasásra) menekült rajongói elől. Később, amikor fia pozíciója már stabil volt, anyja mesterkedéseit megunta, hisz válogatás nélkül takarított el az útjából mindenkit, köztük Tiberius támogatóit is, ha épp valamelyik rosszul nézett. A Tiberiust követő Caligula azért nagyanyjának szobrot emeltetett Augustus kriptájában és istenné is avattatta, de azért a neve negatív visszhangja a mai napig fennmaradt. Persze lehet ez csak Tacitus túlzásainak köszönhető, mert ő írta a korabeli Blikket, és egyéb forrás ezt nem említi furcsa mód. Mintha egyes történelmi tényeket csak a Gesta Csokidudáum említene. Szerintem így sokakban merülne fel a kétely, valljuk be.