Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Összefüggések, amikre eddig nem gondoltál!

Csokiduda Blogja

  • Szent Donát, avagy miért iszik a magyar?!

    2018. február 17. - csokiduda

    Szent Donát legendáját szeretném kicsit taglalni a mai napon, Donát nap alkalmából, amiből azért meg lehet érteni a honfitársak kapcsolatát a borhoz és a bor jellegű készítményekhez. Utóbbiban jeleskedett Özvegy Rudnay Józsefné Veres Szilárda (leánykori nevén Véres Etelka), akinek a sztoriját már megírtam, de most a normális borokról lesz szó javarészt, helyesebben a védőszentjükről és a kapcsolatukról Szent Donáttal, aki Buda védőszentje is. Könnyű kisakkozni, hogy vajon miért szeretik a magyarok annyira a borokat, ha sokáig az ország fővárosának, Budának a védőszentje Szent Donát volt, aki szőlő és a borvidékek védőszentje. Koronázóvárosunk, Székesfehérvár, történetében is igen fontos szerepet játszik és a varos határában fekvő Öreghegyen még kápolnát is emeltek neki. Illetve a második világháború előtt minden évben tartottak körmenetet a kápolnájához és a mai napig megemlékeznek róla minden évben. Ha a magyar történelem két legfontosabb településének történetében és jelenében ilyen kulcsfontosságú szerepet kapott Szent Donát, akkor nem csoda, hogy így állunk a borokhoz. 

     donat_borospince.jpg

    Kicsit a kedvenc Szentünk életéből. Donát ókeresztény püspökként tevékenykedett a negyedik században, Arezzoban (Közép-Itália). Egy szertartás alkalmával a pogányok kiverték a kezéből a kelyhet, ami leesett és összetört. Arról nem szól a fáma, hogy tele volt-e borral vagy sem, de biztos vagyok benne, ha Szent Donát a borvidékek védőszentje, még a poharat röptében kihörpinthette vagy előre látta az eseményt és a baleset előtt már megihatta arra alapozva, hogy a hívők úgy se látják távolról, hogy van-e benne tartalom vagy sem. De ki nem tette volna ezt őszintén, ha előre látja, hogy mi fog történni?! Minden esetre a csoda nem ez, hogy a bornak nem esett baja (legalábbis említés nem esik róla), habár magában már ez is elég lenne, de ezen történet szerint Donát az oltárra tette a szilánkok és elkezdett összeállni a kehely, majd a kezében ténylegesen újra összeforrt. Emiatt kicsit azt érzem, mint pogány, hogy ez egy fapados költségvetésű katolikus legenda megint, mint például a vérző sziklák, amiket mindig csak valakinek a valakije látott, de tényleges szemlélőkről sosem tudtak beszámolni, legalábbis józanokról biztos nem.

     szent_donat_1.JPG

    No de a legenda még itt nem ér véget. Az így már ereklyévé avanzsált kelyhet és többi sallangot 1652-ben, 1400 évvel később átszállították a Rajna-vidéki Münstereifel városában. Útközben az ereklyét kísérő papot villámcsapás érte, de a papnak semmi baja nem lett. Itt három dolgot tudok elképzelni: az egyik az szimplán, ami azóta is viszonylag gyakori, hogy a villámból származó elektromosság nem ért kulcsfontosságú szerveket, vagy embernagyságú volt a kehely és Faraday-kalitkaként megóvta a papot vagy a harmadik verzió, ami a legvalószínűbb, hogy ez megint egy hatalmas fapados show-elem csak az egyháztól. Akkoriban egy-egy ilyen tárgyat maximum 6-8 ember kísért, tehát túl sok embert nem kellett lefizetni. Minden esetre a kehely megérkezett a rajnai borvidékre, ahol azóta is virágzik a borkészítés és nyilvánvalóan a terület védőszentjévé egyből kinevezték Szent-Donátot. Viszont főhősünk nem ezért lett szent, hanem a 4. századi keresztényüldözésekben lelt mártírhalála miatt, de aki a borvidékek égi védelmét ellátja, az az én szemembe már alapvetően is a megtestesült, nagybetűs Szent. Főleg, mivel Buda védőszentje is, amely környékén fekszik az Etyek-Neszmély borvidék, ahonnan a számomra legkedvesebb borokat gyártják a mai napig. Tudom nem a legelitebb borvidék Magyarországon, sőt, esélyes a top 5-be sincs benne, mert nincs olyan fasza PR-ja, mint az egri vagy a villányi boroknak, de ettől még a Nyakas pincészet igencsak a szívemhez nőtt az évek alatt. Köszönöm neked Szent Donát, még ha pogány is vagyok. 

    szent_donat_copperfield.jpg

    Azért egy nagy mázlink van, nekünk borkedvelőknek. Az, hogy Jézus vérének a bort találták ki és nem mondjuk az ecetet. A bor jobb esetben nem olyan savanyú és még alkoholtartalma is van. Biztos kevesebb lenne a hívő, ha Jézus vérének az ecetet találják ki és azt kellene inni misebor helyett. Esélyes a papi pálya sem lett volna annyira kecsegtető a 20. századig bezárólag, mint amilyen volt, ha a miséken nem bort ihattak volna az atyák, hanem ecetet. A középkorban például én is biztos elgondolkodom rajta. Naponta több alkalommal ingyen pia és titkon az egyházi készletekre is rájárhatsz. Mennyivel jobb mint szántani vagy elmenni háborúba. És még csodák is történhetnek veled közben, főleg ha kicsit jobban megszalad az aznapi misebor fogyasztás. 

    Ne feledd: Oszd meg! És duhajkodj!


    Ezúton kívánnék boldog névnapot a Donátoknak!

    Szeretném mindenki figyelmét felhívni arra, hogy a blog követhető a facebookon és az instagramon is:

     

    https://www.facebook.com/csokiduda.blogja/

     

    https://www.instagram.com/csokiduda.official/

    És már twitteren is:

    https://twitter.com/csokiduda

     

    A bejegyzés trackback címe:

    https://csokiduda.blog.hu/api/trackback/id/tr2713676186

    Kommentek:

    A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

    Nincsenek hozzászólások.