Nem akarom senki kedvét szegni az olvasástól már az elején, de filmre nagyjából azt lehet mondani, hogy eseménydús, de mégis semmilyen. Ez azt jelenti körülbelül, hogy az események pörögnek, azzal nincs baj, de valahogy nincs egyszer sem olyan érzésünk, hogy "azta, na erre nem gondoltam volna". Sodródik a néző vadul az történettel, de nincs meglepi, nincs nagy durranás a végén. Elmondható persze ez az előző két részről is, de a harmadik végére vártam valami olyan infót, amitől a hajam is égnek áll (pozitív értelemben).
A film címét sikerült szokás szerint faszán lefordítani, ugyanis az angol cím Maze runner, ami azért visszaad kicsit a trilógia lényegéből és nem csak az első részt tükrözi. Magyar módra szokás szerint remekül sikerült, de nem is ez a lényeg. Ha megpróbáljuk lefordítani a film címét, "labirintus futókat" kapunk, ami ugye az első részt kiválóan visszaadja, amikor a tisztásról megpróbálnak kijutni a labirintuson keresztül. De a továbbiakban is futnak, a második részben ugye át a posztapokaliptikus sivatagon, majd a harmadikba megint az utolsó városba be és ki. És itt egy picit azért elgondolkodik a film nézője, hogy vajon mit kapunk majd most, ami kicsit plusz. Elárulom semmit. Az utolsó részben mondjuk feltűnik egy csomó egyéb filmből lenyúlt jelenet, mint például a zombik és a nagyvállalat elől való menekülés (lásd Resident Evil - Kaptár) vagy a Kardhalból a buszröptetés, netalántán a vonatrablás Halálos iramban módra. Több dolgot is sorolhatnék még itt, de ezek a durván szembetűnők. Szumma: kreativitás nulla, de legalább látványosan tudnak lopni.
Viszont ami óriási pozitívuma mind a három résznek és köztük a trilógiát lezárónak is, hogy pörög. Az a típusú mozi, amire az ember beül egy gigapack popcornnal és a 15 percben azon veszi magát észre, hogy a háromnegyedét izgalmában már megette. Az, hogy ezek az izgalmak sehova se vezetnek egy másik történet, de legalább vannak. Sok filmtől manapság hasonló jelleggel még ezt sem kapjuk meg, úgyhogy tessék örülni. A végső osztályzatnál ezt 2 csokidudányira fogom számításba venni, annyira mozgalmassá sikeredett a film.
Ami hatalmas pozitívum szintén, hogy a harmadik részben végre nem csak Thomas (Dylan O'Brian) karaktere van kidolgozva, hanem a fontosabb mellékszereplőké is. Hollywood 2010 után még tud ilyet? Senki sem gondolta volna... Márpedig anyagilag sokba nem kerül, csak foglalkozni kell egy kicsit a filmmel és voila, meglátszik egyből. Sokkal jobban át tudjuk érezni egy-egy szereplő vívódását, kitartását, lendületét így, hogy nem csak a híró van megcsinálva karakterileg, hanem a cinkosai is. És képzeljétek el, ezek a fránya színészek még el is tudják játszani a szerepük, ha hagyják nekik. (Értem ezalatt a Minhot játszó Ki Hong Lee-t vagy Thomas-Brodie Sangster-t) Gondoltátok volna?
Speckó effektekkel rogyásig van a film, hisz a rendezőnk eddig munkáiban javarészt csak azokkal volt dolga. Hiába a lerágott csont akció jelenetek, mégis szépen meg vannak csinálva. Hozzáteszem kellettek hozzá a részben kamikaze színészek is, akik a vonatról autóra ugrálást meg is csinálták és nem kellett 98-szor vágni azt a 3 másodpercet, hogy a néző agya elhiggye, hogy ez tényleg átugrott, hanem nemes egyszerűséggel átugrott. Mondjuk 1 évig állt is a forgatás, mert Dylan O'Briannek ez olyan faszán sikerült, hogy úgy összetörte magát, hogy kényszer pihenőre volt szükség, de megcsinálta. Nincs szénné gyúrva mint Vin Diesel és mégis meg tudja csinálni, 200 kaszkadőr nélkül. Alapvetően számomra ellenszenves színész itt avanzsált valakivé.
Végső szumma: a film önmagában emberi fogyasztásra alkalmas, a trilógia tagjaként sok mindent hiányolhatunk belőle. Viszont úgy gondolom, hogy én sok egyéb kritikussal szemben, nem a lezáró részen fogom elverni a 3 rész sérelmét, ezért 4-esre fogom értékelni az 5-ös skálán.
Olvass róla a mafabon is: klikk!
