A film közel sem hozta az elvárások, de azért annyira nem rossz, hogy a nézhetetlen kategóriába kerüljön, mint ahogy sok kritikában olvastam. Tény, hogy a kémfilm kategóriát nehéz megfogni, amikor szuperügynökökkel van tele a filmvilág (lásd James Bond, Ethan Hunt stb) és nem is sikerült feltétlen jól, de azért elkaszálni sem kell. Sok helyen láttam 10-es skálán négyes vagy ötös osztályzatok és az sem kecsegetető túlzottan, hogy az IMDB-n csak 6,7-et kapott. Van egy skálám, amit a kritikák írása előtt követtem filmválasztásokban. Vagy a 7,5-nél jobb osztályzatú filmek néztem meg általában, mert azoktól várhatott valamit a néző, vagy a 3,5-nél alacsonyabbak, mert az meg már annyira rossz, hogy egy-egy darab komolyan élvezető volt. (Például a Mega shark vs giant octopus vagy a Sharknado, amiről írtam is kritikát az Aranycsokiduda kapcsán). Nos részben emiatt az amúgy közel sem hibátlan elméletem miatt nem vártam túl sokat a filmtől és valahol igazam is lett.

Francis Lawrence rendezőtől a Legenda vagyok és az Éhezők Viadala trilógia után egy jól megkoreografált művet vártam. Részben meg is ugrotta ezt, mert a film megtekintése közben csak kétszer néztem az órámra. Ez nálam nem feltétlen csak az unalom jele, hanem hogy be tudjam lőni az események mennyire elnyújtottak, de nyilván azon filmeknél, ahol pörögnek a dolgok kellő sebességgel, inkább a vásznat nézem. Egy 140 perces filmnél, ez úgy gondolom a belefér kategória. A filmet Budapesten forgatták, ami a film hangulatához kiváló választás volt. A város gyakori szürkeségét kiválóan építette bele a rendező a filmbe, jól használja fel a film nyomasztó hangulatának fokozására. Többen persze erősnek érezték, hogy a bérházak berendezése 40 éve nem változott a film szerint, de azt kell mondjam, hogy sajnos a mai napig vannak ilyenek, úgyhogy felróni semmiképp sem lehet a rendezőnek. A másik, ami viszont szerintem sokaknak szembeötlő, hogy a főszereplők megannyi "Tilos a dohányzás!" táblánál dohányoznak (pl. rendőrőrs, kórház). A kórházban persze senki nem lép oda hozzá, hogy "kispajtás, oltsd el, mert ez itt nem oké", a rendőrőrsön meg maga a kihallgatást végző nyomozó tolja oda a nőnek a hamutálat. Ha már kis hazánkban forgatták a filmet, ezt a törvényt nem hiszem, hogy figyelmen kívül kellett volna hagyni a hitelessége miatt vagy átmenetileg lekaparni a matricákat. Nyilván ez csak nekünk magyaroknak fog szemet szúrni meg annak az X millió turistának, aki megfordult itt az elmúlt néhány évben.

A film szadista hangulata is rengeteg kritikát kapott, ami nézetem szerint szintén egy rossz megítélése a filmnek. Egy olyan közegben, ahol az emberéletek csak eszközök a hatalom kezében és emberek embereket ölnek, hogy megszerezzék a kulcsfontosságú információkat, egy cseppet sem érzem túlzónak a film ezen jellegét. Amikor ilyen dolgot túlzásnak érzünk, jusson csak eszünkbe Guantanamo vagy a "Szibéria-művek" (elnézést a szójátékért), amik a mai napig csúcskapacitással működnek. Nyilván nem azért, mert ezek az utóbbi évekbe sokat enyhültek volna. A sztori alapjául szolgáló regényt pedig egy 30 évig CIA kötelékben tevékenykedő ügynök írta, szóval több mint valószínű, hogy nagy vonalakban hihető is a dolog. És az is nyilvánvaló szerintem, hogy a kémek a mai napig hasonlóan dolgoznak, mint a hidegháborúban, csak most már nem csak néhány ország ügynökei kerülgetik egymást világszinten, hanem több. De esélyes a két nagy küzdelme most is pont ugyanaz és ugyanolyan, maximum néhány kínai ügynökkel megspékelve. Gondoljunk csak abba bele, hogy néhány éve mekkora botrányt kavart, amikor kiderült, hogy szinte minden ország lehallgatta a többi országot. És feltehetően ez csak a jéghegy csúcsa. A stratégiai információ most is pont ugyanakkora érték, mint előtte.

A Vörös Veréb is egy kényszersorozott orosz nő életéről szól, akinek a balerina karrierje egy csúnya lábtörés miatt
ért véget és nem lévén más választása, elvállal egy melót a kormánynak némi zsebpénzért, ami után a nő mint szemtanú vagy beáll Verébnek vagy a szálak elvarrásának áldozata lesz. Elég egyszerű a válasz nyilván, de Dominika (Jennifer Lawrence) nem is sejti, hogy mit vállal, ugyanis a Nyikita Hruscsov által alapított szervezet (már ha hihetünk a filmnek) a férfiakat és nőket arra képezte ki, hogy a szexualitásuk használják legfőbb fegyverükként. Nyilván maga a kiképzés is már erősen szexuálisan szadista és próbálja beleverni az újoncokba, hogy a testük egy huszadrangú dolog a magasabb szintű jóhoz képest, amit szolgál. És ennél többet nem is szeretnék spoilerezni, mert egyszer látni kell a filmet.

Egy nagyban szembetűnő bakit viszont meg kell említsek. Egy információ átadás történik a filmben némi dollárért
cserébe, mégpedig floppy lemezen. Ez azért nem akármi! Se a DVD, se a pendrive nem jutott eszébe senkinek?! Ráadásul az, hogy rakétapajzsról az infók elférnek egy maréknyi floppyn, az se akármi, akárhogy is nézzük. A fiatalabbaknak jegyezném meg hogy egy floppy diszkre, ami a filmben van 1,44 mega fért rá anno és kb. 10 éve már senki sem használja, de lehet több is megvan az már. Viszonyításképpen egy jó minőségű kép nem fért volna el az összes lemezen, ami a filmen látható volt. Enyhén szólva is nevetséges. Mondjuk az is, hogy az oroszok számítottak rá, hogy majd floppyn kapják az anyagot, mert ezen nem akadtak fel és a laptopjukba pont volt floppy olvasó, ami egy 10-15 éve szintén nem divat. Valószínű, hogy a 486-osokkal és 586-osokkal rohangásznak laptopokba préselve a titkosügynökök. Hát ez zseniális, nem mondom! Könyörgöm! Már egy CD-re is 700 mega fért rá, egy DVD-re meg több ezer, pendrive-ból meg már vannak terrások is. Nevetséges!

Szummázva: a film története elég jó, a 140 perces játékidő miatt itt-ott vontatottnak érezhető, de mivel ezen idő jelentős része a karakterépítésre megy el és próbálja a nézőnek visszaadni ezt az átlagember elől rejtett közeget, így mégsem kidobott idő, mint sok más filmben. Egyszer mindenképp javaslom megtekintésre, mert műfajában egyedi darab, de ha már tudjuk a film végkifejletet, újra megtekintésre abszolút alkalmatlan. 

Olvass róla a mafabon is: klikk!