Őszintén szólva erre a gyöngyszemre abszolút véletlen találtam rá. IMDB-n nézelődtem, kerestem valami nézhető krimi sorozatot és kicsapta a szemem, hogy egy ilyen svéd-dán koprodukció 8,6-os osztályzatot érdemelt ki. (Gyanítom ott nem Andy Vajna a filmipar megújításáért felelős kormánybiztos, vagy valami hasonló kaliber). Gondoltam adok neki egy esélyt, mivel ezek a "new wave" helyszínelős dolgok kicsit sem hoznak lázba (CSI és társai). Hátha egy ilyen sorozat majd igen. És meg kell mondjam, így is lett. Tartottam mondjuk attól, hogy magyar szinkronnal csak az első évad jött ki eddig és majd szenvedni fogok a második évadon felirattal, mert akármennyire is jó a nyelvérzékem, nem valószínű, hogy a második évad első néhány része alatt majd megtanulok svédül vagy dánul, de pozitívan kellett csalódjak, mert felirattal még élvezhetőbb volt. Gyakran volt bingó érzésem, amikor angolra vagy németre hasonlító szavak csapták meg a fülem és amikor láttam a feliraton a fordítást, rájöttem, hogy alapvetően tudok én dánul meg svédül vagy 300-400 szót, csak eddig nem tudtam róla... Azért szükség van a feliratra a továbbiakban is - nem avanzsáltam még zsenivé és sajnos valószínű nem is fogok. De amit ki akartam hozni az egészből, hogy nem annyira idegen a fülnek, mintha mondjuk oroszul vagy kínaiul kellene nézni feliratos filmet. Sőt! Akiket szintén nem zavar ez, javasolnám az első évadot is felirattal nézni, mert élvezhetőbb úgy, attól függetlenül, hogy jó szinkronhangok találtak a szereplőkhöz. És hogy megvillantsak valamit ebből az új nyelvtudásból... Azon vettem magam észre, amikor a sorozatot néztem, hogy vége lett egy epizódnak már indítottam is a következőt. Újra és újra (nytt pa nytt svédül).

Hangulatában a régi Kojak vagy Derrick sorozathoz tudnám hasonlítani leginkább, viszont annyi különbség van, hogy itt egy évad az egy azonos tetteshez köthető bűntényláncot dolgoz fel, időszakos nyomozói sikerekkel. A kreativitást ugyanúgy nem sajnálták a filmből, mint a hullákat. Nem egy sablonra mennek a bűnesetek, mint a 2010 után készült javarészt amerikai sorozatokban, hanem jól megkomponált részek vannak benne. A két főszereplő játéka is kiváló, de a mellékszereplőkre sem lehet egy szavunk sem. Amit még kiemelnék, hogy a látványvilága eléggé retro, tehát nem rajzolnak bombafelhőket meg több száz karaktert, hogy egy-egy jelenet súlyát növeljék, hanem a rendező oldotta meg kiválóan, hogy átérezzük a hangulatát az eseményeknek. 

Saga Norén (Sofia Helin) és Martin Rohde (Kim Bodnia) vezetik a nyomozások, mivel az események beindító gyilkosság, pontosan Dániát és Svédországot összekötő híd közepén történik. Így Saga Svédország színeiben és Martin Dánia képviseletében muszáj együtt dolgozzon, ami cseppet sem felhőtlen. Már egyből a kapcsolatuk elején Saga némi hiányosságot vél felfedezni Martin egyik régi nyomozásában, ami kapcsolható az ügyhöz és ezért úgy dönt, hogy panaszt nyújt be leendő társa ellen. Ez nyitásnak kiválóan jellemzi Saga-t, aki a zseniális rendőrnő szerepét játssza, de az emóciók, az empátia abszolút hiánycikk nála nő létére (Asperger-szindrómás) és a társadalmi normákat is jóformán könyvekből próbálja kitanulni, illetve időnként Martin tart neki "hegyi beszédet". Ezzel szemben áll a dán kollégája - Martin -, aki 5 gyermek apja, abszolút normális viselkedésű, azt leszámítva, hogy a családja ellenére "szereti a nőket". Két ilyen ellentétes személyiség már az elején garantálja a feszültséget, de ahogy az eseményláncolat beindul, kettőjük kapcsolata csak tetőzi a bajt. A történet folyamán persze közelednek egymáshoz, de azért marad a tisztes távolság kettőjük között. 

Ami még kulcsfontosságú a sorozatban az az északi népekkel szembeni sztereotípiák kifigurázása. Ez mind modorban, mind kommunikációban kiválóan megnyilvánul. A legtöbb szereplő igen zárkózott és nem nagyon akaródzik nekik megnyílni - ha egy oldalon állnak, ha nem. De kiváló az is, ahogy az első néhány epizódban Saga vontatottan beszél, hogy Martin is megértse, mert a svédben és a dánba csak néhány hang a különbség (és részben az ilyenekért javasoltam a feliratos megtekintést már az elejétől kezdve), lásd a sorozat eredeti címét (Bron, Broen).

Ami kulcsfontosságú még, hogy bemutatja a sorozat a dánok szemével a svédek túlzott szabálykövetését, merevségét és azt hogy képtelenek elengedni maguk, de a svédek szemével is láthatjuk a túl laza, a szabályokat saját szájíz szerint formáló dánok. A bűntettek alatt ezen motívumok nagyon jól átérzi a néző és a két ország társadalmi problémáiba is kapunk némi beletekintést. Többször megjegyeztem magamnak, hogy Norén nyomozónőnek van egy igazi "fosbarna" Porschéja. Egy igazi csodajárgány, undorító színnel, de akárhány tettszínhelyre is sietnek vele, 40-50-nél többel sosem megy. A tipikus svéd szabálykövetés. A dán oldalon ez már teljesen máshogy zajlik, amikor Martin ül a kormánynál. Ő sem egy Semir Gerkhan (Cobra 11), de ő azért néha oda tud neki lépni, ha épp úgy gondolja, hogy életek múlhatnak rajta. 

Magát a történetet és a rendezést is csak dicsőíteni tudom. Az első évad mind a 10 része kiválóan pörög, nem nagyon vannak benne feles percek. Az események váratlan fordulatot vesznek - gyakran epizódonként többször - és sokszor olyan szereplőket kapunk, akiket nem értünk, hogy hogyan fog majd kapcsolódni egy-egy történéshez. Egészen addig, még valami rendezői bravúrral nem dobják az arcunkba, hogy "na ezt figyeljétek kis Pajtások", ezért volt egy két mellékszál még a sztoriban. Ezt úgy képzeljétek el, hogyha közbe megjön a pizzafutár és átveszitek a flamót, akkor ha nem tudjátok megállítani a filmet, akkor egész sok dolgot nem fogtok érteni belőle, mert olyannyira jól építkezik, hogyha egy két téglából kimaradsz, több dolog utána közel érthetetlenné vagy illogikussá válik. Nem egy Barátok közt stílus, ahol ha kihagysz 50-100 részt sem változik semmi, itt minden egyes perc jóformán kulcsfontosságú. Néhány epizód alatt a kiváló rendezésnek és operatőri munkának köszönhetően, a sorozat krimiből átcsap inkább thrillerbe. A szereplők ruházatától kezdve, a sorozat melankolikus zenéin keresztül minden jól megkomponált. A nyomozás helyszínei gyakran elhagyott gyár- vagy raktárépületek, amik szintén táplálják ezt a nyomasztó hangulatot, de csak annyira pont, hogy ne fulladjon érdektelenségbe egy-egy helyszín jelentősége. 

Szummázva a dolgok: remekmű. Nem egy hollywoodi képvilág, ahol mindenki szép és jó és a helyszínek is mesések, hanem realisztikus. Hangulata és cselekménylánca kiválóan összerakott. Ha könyv lenne azt mondanám rá, hogy nem lehet letenni. Így csak azt, hogyha valaki nem a tévében nézi, akkor igen gyorsan azon veszi magát észre, hogy indítja egymás után az epizódokat. Nytt pa nytt! Nálam ez csillagos ötös, a két Arany Nimfa díj mellé még kap 5 csokidudát!

Olvass róla érdekességek és kommentek a mafab.hu-n is!