Ha már olvastátok a korábbi kritikáimat, sejthetitek, hogy nem vagyok az a tipikus mesefilmnézős arc. Így talán érdekes választásnak tűnik tőlem ez a mai, de a magyarázat igen egyszerű: sok tavalyi toplistából szemezgetve, új nézhető filmek után kutatva feltűnt, hogy ez az animációs film nagyon sokon szerepel – hol jobb, hol rosszabb helyezéssel. Hát felkeltette a kíváncsiságom és megnéztem. Azt elöljáróban elárulhatom, hogy nem tett mesefüggővé, de meglepően élvezhető egész estés program volt.
Ez a film a Disney és Pixar közös mexikói szerelemgyereke, aminek a mottója, hogy "szóljon hangosan az ének". A sztori indítása már-már tipikus: Miguel, a tizenkét éves mexikói kisfiú, nagy álma, hogy híres zenész lehessen - annak ellenére, hogy családjában nagyobb eretnekség a zene szereteténél nincs is egy régi több generációval ezelőtti mizériának köszönhetően. Mindenki cipész. Stikában azért penget a fiú, majd persze lebukik. A bizonyítási vágytól hajtva azért megszökik, hogy indulhasson egy tehetségkutatón. Mindezt persze a misztikus halottak napján, amikor a holtak a hiedelem szerint meglátogathatják családjaikat. Fotók, virágok miegymás. Minden, ami a hagyományokhoz kell. Egy kozmikus csavar révén eljut a Holtak világának gyönyörű, színes tájara, ahol a kalandok kezdődnek. Az útja során megismerkedik a barátságos, ám de erősen szélhámos Hectorral, akivel együtt próbálják meg fellebbenteni a fátylat Miguel családjának valódi múltjáról. Beficcen néhány régi rokon is, illetve Miguel bálványa Ernesto de la Cruz is. További részletekbe nem bocsátkoznék. Akadnak benne csavarok, amikre az ember felnőtt fejjel számítana és még így is tudnak meglepetést okozni a történések.
A film egyszer vicces és drámai, szerintem ez az egyik nagy erőssége. A történések és az elmesélés módja szerintem leköti a nézőket. vannak benne humoros momentumok, amiket kicsik és nagyok egyaránt értékelnek - helyzetkomikumok, mint például Hector a szélhámos próbál az élők világába szökni. De például külön felnőtteknek szól Frida Khalo poénos cameoja, ezeken igen jót mosolyogtam adott jeleneteknél. Vagy a holtak-élők közötti átjáró bürökratikus útvesztője. Kétlem, hogy ezt az ovisok annyira értékelik. A humor mellett viszont komoly témák is képviseltetik magukat. A család szeretete (no nem olyan Vin Diesel módon), annak tisztelete vagy akár az elmúlás. Szerintem a legtöbb embernek a záró jelenetek egyikében elszorul a torka, de érzékenyebbek akár egy-egy könnycseppet is elmorzsolnak. Ennek a két vonalnak a kontrasztja adja meg a film varázsát.
A látványvilágot tekintve a Pixar alkotói igazán kitettek magukért. A színek, karakterek nagyon aprólékosan vannak kidolgozva. Azt hiszem ez tipikusan az a mesefilm, amit ha csillivilli okostévéd van otthon, ami hihetetlen sok pixelt képes közvetíteni, akkor ezt érdemes ezen nézni, mert ez tényleg átjön HD-ban. A zenék/dalok tükrözik a mexikói hangulatot. Ezt az én ízlésem szerint már kicsit túltolják, de annak aki kicsit is vevőbb erre a műfajra, annak ez a rész sokkal jobban átjöhet.
Szummázva: a sztori csavaros és szórakoztató, a poénok jók bár szerintem jöhetne belőle több is, a képi világ és az effektek nagyon ütnek. A drámai és vicces részek megfelelően kontrasztosak. Nekem a zene kicsit sok. A műfaja ellenére azonban meglepően élvezetes volt, így az öt csokidudából négyre értékelem. Családos embereknek kifejezetten ajánlott.
Mafabos adatlapja a filmnek: https://www.mafab.hu/movies/coco-275742.html
