Mikor a mozikban ment a film, a kritikusok gyorsan, nagyon lehúzták - úgy voltam vele, hogy megvárom, amíg kijön monitoron. Ma a DVD-premierjén fogtam hát magam és meg is néztem. Le nem nyűgözött, de a véleményem nem is olyan gyatra.
Mint Terminator rajongó nehéz rosszat írnom Arnold Schwarzeneggerről, de most muszáj leszek. Finoman szólva sem rá öntötték ezt a szerepet. Persze értem én, hogy már 70 felett jár és Expendables sincs olyan sűrűn, hogy csak abból meg tudjon élni, de jelen filmben se a karaktere nem stimmel, mert mind a vígjátékaitól, mind az akciófilmjeitől nehezen tudunk elvonatkoztatni és egy ilyen drámához a színészi repertoárja se elég. Valami The Last Stand-hez (Erőnek erejével) hasonló filmben még meg tudná állni a helyét, de egy ilyen drámához sajnos kevés. Persze még mindig jobb így, mintha olyan sorsot kapott volna mint Jason Statham a Meg-gel vagy Dolph Lundgren a Cápa-tóval. Abszolút látszik, hogy akciósztárról van szó, aki miután kiírtotta a fél bolygót vagy visszament az időbe, hogy megakadályozza, hogy megöljék John Connort nem nagyon gyakorolta a bőgést, ami ehhez a szerephez legalább egy minimálisan kellett volna.
Megtörtént események alapján gyártották a filmet, amit azért nem árt ha alaposan fejünkbe vésünk már a film elején. Egy 2012-es németországi repülőszerencsétlenség adja meg a film alapját, amely annak lett a következménye, hogy egy néhány perces felújítást eszközöltek a kommunikációs eszközökön. Így egy utasszállítót és egy teherszállítót egy magasságra navigáltak és összeütközött egy személyszállítóval. Túlélők sajnálatosan nem voltak. Roman Melik (Arnold Schwarzenegger) felesége és terhes lánya is a gépen tartózkodott. Nem könnyű ilyen eseményről írni, de nyilván Ronan élete innentől mélyrepülést vesz és nem tudja feldolgozni az a tragédiát. Főleg azért nem, mert a légitársaság 160 000 dollárral szeretné kiszúrni a szemét a szerettei halála miatt - és ami a legfájóbb Ronan-nak: senki szájából nem hangzik el egy bocsánatkérés. Márpedig nem árt ha mindenki tisztában van vele, hogy a Terminatortól nem árt bocsánatot kérni ,de nyilván nem lesz a filmből az Aftermath - Népek lázadása. Ha ez egy megszokott Schwarzi film lenne, most jönne az a rész, amikor bekattan és kivégzi a fél légitársaságot, de jelen esetben igazán csak egy emberrel van gondja, a légi irányítóval, név szerint Jacob Bonanos-sal (Scott Mcnairy), akinek az élete nyilván szintén széthullik, mert nem tudja feldolgozni ő sem a katasztrófát, amit önhibáján kívül okozott. Úgy gondolom, hogy ő sem volt ideális választás erre a szerepre, de még mindig jobban passzolt mint Schwarzeneggerhez. Tudom, hogy nem játszhat minden kattant fazont kizárólag James Buscemi, de ide kivételesen jól passzolhatott volna. Nyilván Roman és Jacob találkozása nem marad el, de nem szeretném lelőni a poént a cikkben, ezért a további cselekményt nem ecsetelném, csak egy jó tanács, ha szeretnétek végignézni: csak szigorúan a dráma kedvelőknek tudom ajánlani, mert a cselekmény vontatott (talán nem is fedi a szó jelentése az igazságot) és fordulatok sincsenek. Szárazon megpróbálja elénk tárni azt, amit ilyenkor egy-egy személy érezhet.
A rendezés sem épp nézőszórakoztató. A legtöbb ilyen jellegű sztorinál elég sokat hígítanak (elvesznek és hozzáadnak a történethez), de jelen esetben Elliott Lester célja nem ez volt, hanem hogy visszaadja a történések úgy, ahogy az tényleg megtörtént. Persze minimálisan itt is bele kellett nyúlni, hogy a film eladható legyen, de jóval a megszokott szint alatt. Az pedig külön értékelendő, hogy nem keverte bele a légitársaságokkal kapcsolatos politikát és a film mondanivalóját így sikerül átadnia. Így viszont nem feltétlen a filmvászonra lenne megfelelő a film, hanem egy tudományos csatornára, dokumentumfilm jelleggel. Ettől függetlenül, ha az ember rá tud hangolódni megfelelően a filmre, akkor kellőképpen elgondolkodtató és élvezhető lesz. A foglalkozás eléri a célját és a végén egy komoly űr tátong majd a "megfelelő" nézőben.
Szumma: ha túllépünk a nem megfelelő színészválasztáson és el tudjuk fogadni azt, hogy ez nem egy Hollywood-tól megszokott dráma, hanem egy lecsupaszított, tényleg csak az érzelmeinkre hatni akaró film, akkor értékelhető. Annál sokkal jobban, mint ahogy azt akár az IMDB vagy más filmekkel foglalkozó oldal megtette. Nálam ez egy erős hármas osztályzatra jó így, de közelít azért a négyes felé az egyediségének köszönhetően.
