Mivel tiszteleghetnénk jobban a ma 65 éves Pierce Brosnan előtt, minthogy megemlékezünk a talán eddigi legjobb filmjéről. Persze megértem azokat is, akik szerint a James Bond filmjei jobbak, mint a Thomas Crown-ügy, de szerkesztőségünk szavazatai alapján végül is utóbbira esett a választás. Brosnan szerepe egy kissé életunt milliárdosról szól, akinek megvan mindene és mindezt saját erőből érte el. A 90-es években igazi sármőrként abszolút megállja a helyét Brosnan. Amit még a bevezetőben megemlítenék, hogy a film egy remake. 1968-ban láthattuk az eredetit Steve McQueen-nel.
No akkor a film sztorijáról kicsit bővebben: adott ugye Thomas Crown, az unatkozó milliomos, akit szülinaposunk alakít. Olyannyira unatkozik, hogy szórakozásból festményt lop - nem is akárhogy. A rendőrségnek elsőre nem is tűnne fel, hogy köze lehet a témához, de nagy szerencséjükre a kép biztosítva van és a biztosító társaság odaküldi az egyik legjobb emberét, aki történetesen egy dögös nő, Catherine Banning, akit Rene Russo alakít. Ők ketten a film két fő karaktere és tökéletes közöttük a kémia a vásznon. Úgy is mondhatjuk, hogy méltó ellenfelei egymásnak. Az ő afférjuk és a macska-egér játékuk adja meg a film alapritmusát. Mint ahogy az elején már említettem, ez egy remake. Ennek megfelelően szerintem slusszpoén, hogy a régi változatban a nyomozónőt alakító Faye Dunaway is kapott szerepet az új változatban, méghozzá Mr. Crown terapeutájaként. Ez a csavar különösen tetszett.
A film történései nagyon ütemesen váltják egymást, nincs benne feleslegesen túlnyújtott jelenet. Egyszerre könnyed és szórakoztató film, mindamellett, hogy izgalmas is. A férfiak és nők is megtalálják benne a nekik való jeleneteket. A film egyszerre idézi a 90-es éveket és a 80-as években készült James Bond-filmeket, így hát az sem véletlen, hogy Brosnan karaktere mindkét filmben elég hasonló. Stílusos. A zene is hozzátesz, fokozza az egész hangulatot. Amit még külön kiemelnék az a művészeti vonal. Az impresszionisták, azon belül is Monet egy képe, illetve egy Magritte kép, Az ember fia, ami a végső kifejletben kulcs szerepet játszik. Mivel mind Magritte, mind az impresszionisták nagy kedvenceim, engem ezek az apró részletek is szíven találtak. Talán a nézők a festészethez is kedvet kaphatnak ezáltal, nem csak a brilliánsan kitervelt műkincs rabláshoz - bár utóbbi biztos sokkal jövedelmezőbb, ha az ember jól csinálja.
Szummázva: bár jelölték kisebb díjakra, de nyerni nem nyert semmit. Mégis azt mondom érdemes megnézni, ha még nem láttad. Könnyed, szórakoztat - amennyire csak lehet. Van benne szex, izgalom, művészet, poénok. Tényleg ne hagyd ki. Ha meg már láttad, nézd meg újra. Nem csalódsz. A Csokiduda értékelési rendszere alapján én ezt öt csokidudára értékelem.
