Nos aki már nézte a mafab.hu-s profilom, tudhatja jól, hogy a Kardhal a kedvenc filmjeim között szerepel. 2001-ben amikor készült, szerintem hatalmas dobás volt, mind a történet, mind a kivitelezés. Nem igazán értem azóta sem, hogy miért kapott 6-7 körüli osztályzatokat, de egész biztos (legalábbis az én értékrendemben), hogy az interneten történő "trükközés" témájában a mai napig a legjobb film. Az Internet világnapja (május 18.) alkalmából nyilván a témához kapcsolódó filmmel készültünk hát nektek.
Ha vetettetek egy pillantást a film plakátjára, máris szembetűnő a színészek névsora. Az illem megköveteli, hogy a Hölggyel kezdjük a listát. Halle Berry egész jól alakít, amikor először láttam a filmet, mindenre tippeltem volna a film végén majd mi történik vele, csak arra nem ami végül történt. Ez nagyban köszönhető a játékának és annak is, hogy az egész film egy hatalmas megtévesztésről szól, tele zseniális fordulatokkal és ehhez megtalálták a megfelelő színészek is. És ha már Berry kisasszonynál tartunk, még azt is bevállalta, hogy egy alaposat villant, de azt is úgy, hogy mindenre számítunk az adott pillanatban, csak arra nem. Hugh Jackman, aki 2000-ben az X-ma-nnel már lerakta a névjegyét a filmiparban, ebben a filmben sziporkázik. Ő a pozitív hősünk, még akkor is, ha ő alakítja a film hackerét. No és Travolta... Alapvetően ő a kedvenc férfiszínészem holtversenybe Al Pacino-val, de amit ebben a filmben produkál, az valami zseniális. Már az első pár percben, a vászonra szegezi a néző figyelmét. A karakter stílusa is zseniális, amit megírtak neki, de kiválóan is alakítja. Aki látta a filmet, biztos beleégett a retinájába az a rész, amikor a csomagtartóból előkap egy M60-as géppuskát és csípőből szanaszét lő néhány őt üldöző ügynököt. És végül az örök kedvenc, a Ravasz, az agy és a két füstölgő puskacső című filmben feltűnő "családcentrikus pénzbegyűjtő", Vinnie Jones, aki a színészkedés előtt azzal vívott ki magának figyelmet, hogy a Wimbledon FC csapatában 12-szer is ki tudta magát állíttatni, illetve az egyik ellenfél játékost úgy próbálta kordában tartani, hogy rámarkolt annak heréire. Tehát a fazon nem csak a vásznon alakítja a rosszfiút, hanem "gyárilag" ilyen. Viszont amennyit a rövidke szerepeiben kell, mindig hozza.
A filmben előkerül a megtévesztést egyik nagymestere is, Houdini. Ezzel is táplálva azt a pofára esést, amit majd a néző kap a film végén, jelen esetben pozitívan értve. A forgatókönyv emiatt elsőosztályúnak mondható, nagyon szívesen elbeszélgetnék sok jelenlegi forgatókönyv íróval (például Rampage, Bosszúvágy, Vörös veréb stb. olvasd el akár ezek is), hogy nézzék meg a Kardhalat - ha esetleg nem látták - és akkor ezután valahogy így kellene ezt csinálni.
A film zenéjét pedig Paul Oakenfold gyúrta Christopher Young-gal karöltve. Feltételezem egyik urat sem kell túlságosan bemutatnom, mert alaposan letették a névjegyük a zene- vagy filmzene iparban. Ebben a filmben sem hazudtolják meg előző munkásságuk és ráadásul jól is vannak időzítve a megfelelő track-kek a jelenetekhez.
Szummázva: sokan vádolják a filmet azzal, hogy csak több filmből elemelt tollakkal ékeskedik, de azért ez a valóságtól igencsak távol áll. Persze ha nagyon akarjuk, bele lehet magyarázni azt is. És a hangsúly a "ha nagyon akarjuk"-on volt. Ami viszont egész biztos, hogy a film akár többször nézhető és mindannyiszor kiváló szórakozást nyújt a nézőnek, még akkor is, ha tudjuk mi a szlusszpoén a film végén.
