Az amerikai foci nálunk Magyarországon is egyre nagyobb népszerűségnek örvend évek óta. Az NFL meccseit tévé csatornák is közvetítik, a Super Bowl-t pedig a laikusok is örömmel nézik. Jómagam is izgatottan várom a szezonokat, nagyon izgalmas, összetett és fordulatos játéknak tartom, ahol a taktika fontos szerepet játszik. Több filmet (ki ne emlékezne a Minden héten háborúra Pacino-val) és sorozatot is forgattak a témában. A Tiszta szívvel foci (Friday Night Lights) után gondoltam nekifutok a Nagypályások (Ballers) sorozatnak. Az érzéseim vegyesek vele kapcsolatban.
Ez talán azért is van, mert nem vagyok amerikai - bármilyen bután is hangzik ez. Ugyanis az amerikai emberek és az amerikai foci kapcsolata igen különleges. Talán a britek és az európai foci lehet hasonló, legalábbis olvasmányaim alapján (lásd Nick Hornby: Fociláz) és bár nálunk magyaroknál is az utóbbi nagyon népszerű sport, nekünk szerintem nincs olyan mély kötődésünk - legalább is érzésre. Az amerikaiak már születésükkor csapatot választanak, életük során rituálisan áldoznak annak és az év napjait e köré szervezik. Természetesen kis költői túlzással. Maga a Hálaadás napi program is a legtöbb családnál az, hogy 3 meccset zsinórban megnéznek és közben elnassolnak egy pulykát. A lényeg, hogy ott egy ilyen témájú sorozat vagy film, hatalmas siker. Hiszen a lakosság tetemes részének a zsigeri lényére hatnak ezekkel. Magyar lévén bár érdekel a sport, nézem is, de hiányzik az elemi ösztön ezek feltétel nélküli szeretetére. Élveztem a sorozatot, de pont az imént említettek miatt nem vált a lényemmé.
A húzó név a sorozatban Dwayne Johnson. Az utóbbi pár filmjét elnézve (Jumanji, Baywatch, Rampage) ez nem volt annyira fényes előjel. Végignézve a három évadot viszont elmondhatom, hogy kellemes csalódás volt. Szerepe szerint Spencert, a visszavonult futball-szupersztárt alakítja, aki mindent megtesz, hogy építse a pénzügyi tanácsadó karrierjét Miamiban. Múltja révén ismer rengeteg neves játékost, edzőt, szponzort. Mindenkit, aki számít. Ennek kiaknázásra buzdítja Joe, a fura fehér fazon, a foci rajongó kolléga. A sorozat nagy része erre épít, betekintést enged a nagy focisztárok csillogó, ám sokszor nagyon balhés életébe. Ami nekem a másik furcsa pont volt. A Tiszta szívvel foci után azt vártam, hogy itt is a játéké lesz a főszerep. Ehhez képest inkább a játék mögött húzódó komoly pénzek és politika a mozgatórugó, a játékosok balhéi, a barátságok na meg szex, siker és csillogás áll a középpontban. Ilyen téren tehát csalódás a kezdeti elvárásokhoz képest, de összességében humoros és tempósan felépített a részek sora. Hozzá nem értők is bátran nézhetik ezáltal - de nyilván élvezhetőbb az egész, ha jobban ismered a szabályokat, a játékot, az ehhez tartozó világot.
Ha kedvet kaptatok a sorozathoz, akkor azt javaslom nézzétek angolul, ha tehetitek. Az eredeti, angol nyelvű verzióban sokkal mocskosabb a szájuk a szereplőknek, ami nem tűnhet nagy dolognak, de a magyar szinkron sokkal finomabban fogalmaz és így elveszik az egész stílusa az eredeti verzióhoz képest. Plusz úgy sokkal több poén jobban kijön.
Összefoglalva: nem lett nagy szerelem nálam, helyenként kicsit felületes, de összességében minőségien összerakott munka. Ha érdekel ez a világ, mindenképpen érdemes beletekintened! Unalmasabb nyári estékre tökéletes. Csokiduda pontrendszere alapján egy négyes. Ezzel átvészelheted a holtszezont!
Olvass róla a mafabon is: klikk!