1917. május 29-én látta meg a napvilágot az USA egyik leghíresebb elnöke, John Fitzgerald Kennedy, akiről nyilván nem csak azért van megemlékezni valónk, mert Guinness rekorder volt az egy perc alatt kimondott szavak számában, habár önmagában nem kis teljesítmény ez sem. Általában a halála kapcsán szokott előkerülni a neve, pedig életéről is van mit olvasni.
Az elnöksége előttről is néhány gondolatot szeretnék leírni, mert van pár érdekesség. Édesapja felkapaszkodott ír bevándorló volt, aki idősebb fiát mindenképp politikai pályára szerette volna küldeni, de mivel az életét vesztette a II. világháborúban, ezért John lépett előre a "listán". Az apa családja vagyonát kétes eredettel szerezte, főképp a szesztilalom alatti csempészéssel sikerült komoly összegekre szert tenniük. Természetesen John is megkapta az atyai támogatást már a tanulmányainál is és ezért a Harvard egyetem diákjaként diplomázhatott le 1940-ben. 1941-be Kennedy beállt az amerikai hadseregbe és a Csendes-óceáni hadszíntéren küzdött a japánok ellen. Ki is tüntették különleges bátorságáért, mivel kimentette embereit. 1943-ban súlyosan megsérült egy japán támadás közben és a hátán többszöri operációt kellett végrehajtani, aminek következményei elkísérték egész életében. Komoly hátfájással küzdött és rossz nyelvek szerint emiatt különböző drogokkal is élt, hogy el tudja viselni a fájdalmakat. Azt persze, amit egyes dokumentumfilmek közölnek, hogy drogtanyává változtatta a Fehér Házat erősen túlzásnak érzem, de az egész biztos, hogy nem csak gyógyszereket használt a fájdalomcsillapításra. 1945-ös leszerelése után újságírónak állt és a Hearts-lapoknál kezdett el dolgozni. Ezen munkássága fő irányvonala az ENSZ-t létrehozó San Francisco-i konferencia volt. 2 éves újságírói tevékenysége után indult el politikai pályája.
1947-től 1953-ig a demokrata pártban tevékenykedett, mint szövetségi képviselő, majd 1953-ban szenátorrá választották Massachusetts 11. számú kongresszusi választókerületében. Ami már ekkor szembetűnő volt, hogy egy teljesen más stratégiát követ, mint ellenfelei és fel tudott nőni a kor adta lehetőségekhez. Értem ezalatt azt, hogy kiválóan szolgálatába állította a médiát és nem csoda, hogy 1961-ben legyőzte a republikánus jelölt Nixont, akit mindenki az elnöki székbe várt (igaz csak 0,2% százalék döntött kettőjük között). Ekkor kezdte el azt a tevékenységét, ami később valószínű a halálához vezetett. Rengeteg belső reformot vezetett be, amivel a nép körében igen sok támogatót szerzett viszont a háttérben a tehetősebbeknél legalább annyi ellenfelet. Bevezette, hogy a közintézményekben a néger lakosság ugyanolyan bánásmódban részesüljön, mint a többi amerikai polgár. Ez addig fajult, hogy Alabama és Missisippi államokba csapatokat is kellett rendelnie, hogy biztosítsák a feketék jogait és a közbiztonságot. Ezzel párhuzamosan harcot hirdetett a maffia ellen, amivel szintén szerzett magának elég komoly számú ellenfelet. Mindenképp komoly érdeme még az, hogy kiterjesztette az orvosi ellátást az idősekre is.
Elnökségének legnagyobb krízise (és talán az egész hidegháborúé) az 1961-es Disznó-öbölbeli amerikai támadás volt és az azt követő kubai rakétaválság. Még elődje, Eisenhower szervezte meg az akciót a CIA közreműködésével, hogy megdöntsék Fidel Castro rezsimjét, de az amerikai támadás 3 nap küzdelem után elbukott és a túlélő csapatokat a kubaiak fogságba ejtették. Ez a győzelem a kubaiak és a szovjetek között még jobb kapcsolatokat teremtett és Castro engedélyezte a hruscsovi Szovjetuniónak, hogy rakétákat telepítsen Kubába. Nyilván erre az amerikaiak gyorsan rájöttek és mivel Kennedyt nem tudták arról biztosítani, hogy az össze indítóállomást le tudják bombázni az amerikai gépek, inkább úgy döntött, hogy blokád alá vonja Kubát, ezzel megakadályozva, hogy az orosz rakéták a szigetországba eljuthassanak. Viszont ez nem volt azért ilyen egyszerű, mert az oroszok nem akartak ebbe olyan könnyen belenyugodni. Próbálták biztosítani az USA-t, hogy a kubai rakétákat nem támadásra akarják használni, hanem egy esetleg válaszcsapásként akarják őket maximum bevetni, de nyilván ez Kennedyt nem vigasztalta. A tárgyalások közben persze az orosz hajók haladtak előre az amerikai karantén felé. A tetőpont október 27-28-án volt, amikor 1-1 U-2-es felderítő repülőgépet fedeztek fel Oroszország és Kuba felett (utóbbit le is lőtték). Utólag kiderült az is, hogy a térségben nem csak orosz teherhajók voltak, hanem több tengeralattjárók is atomtöltettel felszerelve. Mindannyiunk szerencséjére Hruscsov visszavonulót fújt azzal a kitétellel, hogy Törökországból Amerika leszereli a rakétáit (ami később nem teljesült) és ezért az oroszok kivonták a rakétáik "cserébe" Kubából, illetve visszafordították a teherhajóik.
Az előző bekezdést nem szerettem volna megszakítani ezzel a még szintén két fontos információval, ami 1961-ben történt. Kennedy döntött úgy, hogy először csak segélyek formájában segíti Dél-Vietnámot majd 1962-ben 4.000 zöld sapkást is vezényelt a térségbe és ezzel az USA is beszállt a vietnámi háborúba (amely 1975-ig elhúzódott). Egy másik "hadszíntéren" viszont hátrányba került időközben az USA, miután Gagarin 1961. április 12-én első emberként kijutott a világűrbe. Válaszul Kennedy meghirdette az Apollo-programot (részletesebben itt: klikk), melynek célja az volt, hogy 1970-ig embert juttasson az USA a Holdra. Ez Armstrongnak és Aldrinnak 1969-ben sikerült is, ezzel vette át az Államok a vezetést az űrversenybe.
Kennedy viszont ezt az eredményt már nem láthatta, mert élete legvitatottabb eseménye az 1963. november 22-én bekövetkezett halála volt. Az, hogy pontosan ki és miért ölte meg, vagy aki megölte azt ki bérelte fel, a mai napig rejtély. Valószínű sosem fogjuk megtudni, de Lee Harvey Oswaldot nevezték meg gyilkosnak. Esélyes csak őrá húzták rá a vizes lepedőt. Mivel politikájával nagyon sok ellenfelet szerzett magának, a lista, hogy ki akarta eltenni láb alól, igen hosszú. A gyanúsítottak, akik benne lehettek: Fidel Castro, kubai emigránsok, a maffia, a CIA, a KGB, a háttérhatalmak és még Lyndon Baines Johnson is (Kennedy után ő volt a következő elnök). Nyilván ebből a listából aztán annyi összeesküvés elmélet jött létre, hogy megszámolni sem lehet. Nézetem szerint, de nyilván ezt alátámasztani nem lehet, csak egy erős tipp, a maffia vagy a CIA a befutó. Előbbi nyilván azért, mert a szervezetbűnözés ellen hadat üzent, a második pedig azért, mert a CIA jogait is megtépázta erősen és a Disznó-öböl kudarcáért igaz vállalta a felelősséget, de mégis hárította azt az ügynökségre. De az a gyanúm, hogy az igazat sosem tudjuk meg és az ügyet feltáró Warren-jelentés nagyon sok sebből vérzik. Egy dolgot zárnék ki, azok alapján az információk alapján, amit a cikkhez való anyaggyűjtésnél olvastam. Mégpedig a KGB-t, mivel Hruscsov személyes találkozásuk után gyenge elnöknek titulálta Kennedyt, ami nyilván az oroszoknak megfelelt tökéletesen. Így okuk nem hinném, hogy lett volna rá.
Kennedy viszont még egy dologban első volt. Az USA-ban ő volt az első személy, akinek saját örökmécsese lett. Özvegye, Jacqueline Kennedy kérésére állították neki. Ezt megelőzően még csak háborús emlékműveken kapott helyet örökmécses az USA-ban, például gettysburg-i csata helyszínén, de ott nyilván a tömegeknek szól, nem egy személynek. Összességében a magyar Batthyány örökmécsest leszámítva, a második a világtörténelemben is, amit nem tömegeknek állítottak.
Ha tetszett az írásunk, van még három aktuális történelmi cikkünk, amiről itt olvashatsz:
Testvérek, akik szárnyakat adtak az emberiségnek
