2016. június 3-án halt meg a "Legnagyobb". Először csak saját magára aggatta ezt a jelzőt, aztán rá is szolgált a névre. És nem csak azért, mert bevitte a show-t az ökölvívásba, hanem az egyedi stílusával sorra nyerte a díjakat, meccseket és csak néhányan tudták elcsípni. Nem volt meglepő hát, hogy 1999-ben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság az évszázad sportolójának nevezte.
Az 1947-ben született legenda Cassius Marcellus Clay jr. már nevében sem volt hétköznapi. Szülei egy 19. századi abolicionistáról nevezték el, aki a feketék elnyomása ellen lelkesen küzdött. Ali születési idejét nézve, sokat nem változott addig a világ az USA-ban a különböző kasztok elnyomásának ügyében, így nem meglepő, hogy később Cassius Clay is felemelte a hangját az ellen. Találó névválasztás volt a szülei részéről. Gyermekkora elég sanyarú volt, főleg miután 12 éves korában ellopták a kerékpárját, de ez adott neki energiát ahhoz, amivé a későbbiekben vált. Egy rendőr javasolta neki, hogy kezdjen el bokszolni, hogy meg tudja védeni magát. Le is ment a bokszterembe és annyira megtetszett neki a sport, hogy 16 évesen az iskolát is otthagyta. Addigra persze kiderült, hogy van tehetsége hozzá, mert több amatőr versenyt is megnyert. Számokban nézve elég megdöbbentő ezek mennyisége. 105 amatőr mérkőzésből 100-at nyert meg, ami önmagában is egy olyan eredmény, amiért bekerülhetett volna a történelemkönyvekbe. Amikor megnyerte a Nemzeti Aranykesztyűt már senki sem csodálkozott és azon sem, amikor az 1960-as olimpián egymás után verte meg a riválisait és aranyérmet nyert. Ez nyilván egyenes út volt ahhoz, hogy karrierjét profiként folytassa és 1960. október 29-n megvívta első profi meccsét, amit Tunny Hunsaker ellen pontozással meg is nyert. Ezután következett a "csoda". Zsinórban 18 meccset nyert meg, ebből 15-öt kiütéssel (!).
Utolsó meccsét Cassius Clay néven 1964-ben vívta Sonny Linston ellen, amiben a 7. menetben kiütéssel nyert. Már ez előtt csatlakozott az Iszlám Nemzete radikális szektához. Az Elijah Muhammad és Malcolm X által vezetett szektában Clay először áttért az iszlám hitre, majd megváltoztatta nevét először Cassius X-re, majd Muhammad Alira. 1967. április 28-án kapott a vietnámi háborúba katonai behívót, de Ali megtagadta a katonai szolgálatot vallási okokra hivatkozva, mivel Allah tiltja a muszlimoknak a háborúskodást. Az amerikai állam börtönbüntetésre és tízezer dolláros pénzbüntetésre ítélte emiatt. Három évnyi pereskedés után az Amerikai Legfelsőbb Bíróság felmentette. Mivel ezzel párhuzamosan a Bokszvilágszövetség (WBA) bevonta engedélyét és megfosztotta bajnoki címétől, így ezzel a pereskedéssel karrierjének feltehetően legszebb éveit veszthette el.
1971. március 8-án kihívta Joe Fraziert. Bár az amerikaiak nem nézték jó szemmel a dolgot, mégis sor került erre a mérkőzésre a Madison Square Gardenben. A korabeli sajtó a „XX. század összecsapása” (The Fight of the Century) néven harangozta be az eseményt, melyet végül az amerikaiak nagy örömére Frazier nyert, osztatlan pontozással. 1974-ben ugyanitt ismét kiálltak egymás ellen, ekkor már Ali került ki győztesként. 1974. október 30-án Zaire fővárosában, Kinshasában a fiatal srác visszaszerezte világbajnoki övét, miután kiütötte George Foremant. Ez úgy vált ismertté, mint a „Dübörgés a dzsungelben”(The Rumble in the Jungle). Harmadszorra Ali és Frazier a Fülöp-szigeteken csapott össze, ez volt a „Manilai Thriller” (Thrilla in Manila), melyen Frazier és Ali nagyon kemény 14 menetet vívtak. Bár Ali szerette volna bedobni a törülközőt, végül Fraizer edzője döntött és ők adták fel a küzdelmet. Lefújták a meccset a 15. menet előtt. Így végül Ali nyert. Ez a mérkőzés a XX. század összecsapásaként vonult be a köztudatba. A két bokszoló további életében ez a meccs örökre szálka maradt. Muhammad Ali 1981 decemberében végérvényesen visszavonult.
Évtizedeken át Parkinson-kórban szenvedett. Mikor megtudta, milyen betegségben szenved a következőt mondta: "Ez Isten ítélete. Azért adta ezt a betegséget, hogy emlékeztessen, nem én vagyok az első. Hanem ő." 2016. június 2-án légzőszervi panaszokkal kórházba vitték, ahol június 3-án 21:10-kor elhunyt. Temetése 2016. június 10-én volt Louisville-ben, ahol részt vett többek között Bill Clinton volt amerikai elnök.
És még néhány érdekesség, hogy jobban megértsük Ali természetét:
- Ez Isten ítélete. Azért adta ezt a betegséget, hogy emlékeztessen, nem én vagyok az első. Hanem ő.
- Az egyik legnagyobb paradoxon a bokszoló életében, hogy utálta a fehéreket, de ő maga is részben az volt, ír felmenőkkel rendelkezett anyai ágon.
- Városi legendává vált Amerikában, hogy miután Ali hazatért az 1960-as olimpiáról, nem szolgálták ki egy Louisville-i étteremben, és dühében a folyóba dobta a medálját. Ali később beismerte, hogy egyszerűen elvesztette az aranyat, amiből 1996-ban másolatot kapott a NOB-tól.
- Nem csak bokszolt, énekelt is. Miután 1964-ben világbajnok lett, még Cassius Clay néven kiadott egy albumot 'I am the greatest', azaz 'Én vagyok a legnagyobb' címmel. Miután áttért az iszlámra, a Columbia Records visszahívta az albumait.
- 2002-ben Muhammad Ali megkapta saját Hollywood-i csillagát, de nem a híres Walk of Fame utcaszakaszon, hanem kérésére a Kodak Színház falán (ott ahol az Oscar-díjátadókat is lebonyolítják). Ali nem akarta, hogy a nevét letapossák.
Ha tetszett az írásunk, van még három aktuális történelmi cikkünk, amiről itt olvashatsz:
Testvérek, akik szárnyakat adtak az emberiségnek
