A II. világháború a XX. század egyik legborzalmasabb és egyben az egyik legnagyobb hatású eseménye, mely jelentősen formálta a világot. Annak részeseményei meghatározóak az adott kor generációjára - mind a kezdete, mind a vége. Utóbbi egyik központi momentuma az 1944. június 6-i normandiai partraszállás, a vég kezdete. Ez a hadművelet nyitotta meg az új frontot a háborúban, melynek során a szövetséges csapatok partra szálltak a náci Németország által megszállt Normandiában. Ma van ennek a 74. évfordulója, ennek kapcsán arra gondoltunk, hogy idézzük fel kicsit az eseményeket.

Mielőtt áttérnénk a D-nap konkrét menetére, jobb ha kicsit felelevenítjük az előzményeket.1943 januárjában Churchill  (brit miniszterelnök) és Roosevelt (az Egyesült államok elnöke) megegyezett Casablancában egy második front megnyitásának lehetőségeiről. Frederick E. Morgan altábornagyot bízták meg a tervek részletes kidolgozásával. A front helyszíneként Normandiára esett a választás, melynek időpontjaként 1944 májusát tűzték ki. A partra szálló erők parancsnoki posztjára Bernard Law Montgomery brit tábornokot nevezték ki. Kiváló stratéga is volt, tapasztalt harcos és vezető. Átvizsgálta az addigi terveket, de túl sebezhetőnek találta azt, így eszközölt néhány nagyobb változtatást, ami által ez a csapás sokkal nagyobb mértékűvé vált. Három helyett, öt partot érintett és mivel a védett kikötők megtámadása szinte öngyilkos hadművelet lett volna nehézfegyverzet nélkül, így meg kellett oldani azok biztonságos partra juttatását. A tankokkal kapcsolatos kérdéseket a nyugállományból visszahívott vezérőrnagy Sir Percy Hobart oldotta meg. 

A németek megtévesztése érdekében egy teljes "álhadműveletet" építettek fel Pas-de-Calais partjainál, hogy elhitessék, hogy ide tervezik az offenzívát. Dover környékén furnérlemezből készült felszereléseket, és felfújható gumi „tankokat” halmoztak fel, illetve bombázták a Calais mögötti vasúthálózatot. Egy képzeletbeli fantom sereg (1. Amerikai Hadseregcsoport) „gyülekezett" Kentben. A fantom sereg élére még George Pattont is kinevezték, akitől a németek a legjobban tartottak. Ez a megtévesztés olyan jól sikerült, hogy a partraszállásról a németek jó darabig azt hitték, hogy csak elterelés.

Az időjárás is fontos szerepet játszott a történések alakulásában. Az elmondások alapján 30 éve nem volt akkora vihar a környéken, mint a partraszállás előtti napokban, és semmi jel nem mutatott arra, hogy abba fog maradni. Június 4-én 16 órakor összeült a vezérkar. A hírek nem voltak biztatóak, a meteorológusok szerint lehetetlen lett volna a légi támogatás, a tengeri ágyúzás ebben az időben. Végül Eisenhower döntött: a támadást elhalasztották és mivel a körülmények másnapra sem javultak, mindent mérlegelve végül június 6-ra esett a nagy nap.  A német táborban is figyelték az idő alakulását. Rommel, a német tábornagy úgy döntött, hogy most biztonságos néhány nap pihenőre vonulnia és a partraszállás napján a szövetségesek szerencséjére Németországban tartózkodott. 

Az Overlord nevet viselő hadművelet sikerének egyik alappillére, hogy a németek a támadást Somme-tól északra várták. Több logikus érv is szólt emellett a helyszín mellett a szövetségesek részéről, amit a csöpögtetett álhírek csak tovább erősítettek.  Az expedíciós erők összlétszáma 1944. június 6-án közel hárommillió katona volt, melyből 175 000 partraszállását tervezték arra a napra. A Montgomery által kidolgozott terv öt helyen irányzott elő partraszállást. A Carentani-öbölben két oldalt az amerikai 1. hadsereg első erőinek kellett két helyen, ehhez csatlakozva keletre a normandiai parton az Orne-ig, míg az angol 2. hadseregnek három helyen hídfőt létesítenie. A hídfők – nyugatról keletre – a Utah (4. amerikai gyalogos hadosztály), az Omaha (1. amerikai gyalogos hadosztály), a Gold (50. brit gyalogos hadosztály), a Juno (3. kanadai gyalogos hadosztály) és a Sword (3. brit gyalogos hadosztály) fedőnevet kapták.

Június 6-án az invázió már éjfél, fél egy tájában megkezdődött, amikor légi úton szállított ejtőernyősök szálltak le a cherbourgi félszigetre. Ezek az alakulatok hidakat robbantottak, vasútvonalakat vágtak el és repülőtereket foglaltak el. Őket követték sikló repülőgépen szállított csapatok, akik már kisebb páncélozott járműveket is vittek magukkal a később partraszálló nagyobb alakulatok számára. Mindezek után június hatodikának reggelén Normandia partjainál megjelentek a szövetséges hajók, amik azonnal elkezdték lőni  a partvonalra. Az atlanti erődvonal német ütegei rögtön válaszoltak, így egy hatalmas méretű tüzérségi párbaj kezdődött. Mindeközben az angol-amerikai hajókról rohamcsónakokat eresztettek le, a gyalogság megindult a partra. A reggeli órákban elsőként partra érkezőket viharos és esős időjárás fogadta. Bár a német tüzérség rögtön tűz alá vette őket, a terepviszonyok kedveztek a gyors előretörésnek. A partvonal jobbára lankás emelkedőkből állt, így a partra érkezőknek nem kellett jelentős meredélyeket megmászniuk. Az első nap délutánjára a nap is végre kisütött. A hadihajók most már egészen közel húzódtak a partokhoz és a nehézágyúik  is folyamatosan lőtték a parttól távolabbi német állásokat.

A parton harcoló egységek viszonylag hamar áttörték a német bunkerek vonalát és megkezdték a Cotentin-félsziget meghódítását, Cherbourg kikötőjével együtt. Ugyancsak jelentős harcok folytak Caen városánál, a partraszállási övezet legkeletibb szakaszán. A normandiai partraszállás első napjának legfőbb eredménye az volt, hogy sikerült összesen 170 ezer angol-amerikai katonát partra tenni (ami a tervezett 97,14 százaléka). 

Mint ahogy az már egy korábbi bejegyzésünkből is kiderült, a II. világháború egy közkedvelt filmes téma, konkrétan a normandiai partraszállást is több nagyon jól sikerült alkotás is bemutatja/feldolgozza. Ilyen a Ryan közlegény megmentése vagy Az elit alakulat, de szerintem az eseményeket legátfogóbban és legmonumentálisabban bemutató film az 1962-es 'A leghosszabb nap' (ami amúgy a TOP 10 II. világháborús filmek listájára is felkerült). Nem véletlen, hogy a film két Oscart nyert (legjobb operatőr és legjobb vizuális effekt kategóriában). Az egyik húzónév John Wayne. A film szerintem egyik legnagyobb erénye a történelmi hűség. A szövetségesek és a németek szemszögén kívül a francia ellenállás tevékenységébe is bepillanthatunk, ezzel is érzékeltetve, hogy mennyire összetett, bonyolult és egymással szorosan kapcsolatban álló kis darabkákból állt össze az egész. A film szándékosan fekete-fehér verzióban készült. Egyfelől, hogy a világháborús híradók emléke és valóság érzete megteremtése miatt, másfelől így könnyebben lehetett beilleszteni eredeti felvételeket. A csatajelenetek felvételei, vágása és rendezése is zseniális. Az adott kor filmes technológiájához képest az alkotók kitettek magukért - sikerült hitelesen visszaadni a mozzanatokat - még ha az egészet egy kicsit át is itatja az amerikai propaganda hangulata. A film majd három órás, de mindenképpen érdemes megnézni. Élvezetes és informatív. Csak ajánlani tudom. 

És még egy érdekesség zárásként. Sokak fejében gondolom már régebben is megfogalmazódott a kérdés, hogy mi lehet a "D" a D-nap (D-day) nevében. Elég sok furcsaságot olvastam erről, amikor a cikkhez gyűjtöttem anyagot. A legtöbb téves magyarázatot Dwight D. Eisenhower neve, a Debarkation (partraszállás), Decision (elhatározás), Death (halál) vagy a Doom (végzet, ítélet) szavak kezdőbetűi adták. Nos ezek hibásak egyértelműen. A "D" szimplán a day szó rövidítése. Már akkor is, ahogy most is, egy-egy hadművelet napját D-vel jelölik. (D-1: egy nappal a támadás előtt, D-2: két nappal a támadás előtt stb).