Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Összefüggések, amikre eddig nem gondoltál!

Csokiduda Blogja

  • Dióhéjban a Midway-i csata

    2018. június 08. - csokiduda

    Néhány nappal ezelőtt nagy sikernek örvendett D-napot feldolgozó írásunk. Ezen fellelkesülve nekiveselkedtünk egy hasonló cikknek a Csendes-óceáni hadszíntért illetően is. Az aktualitását az hozta, hogy június 4-től június 7-ig tartott a Midway-atollnál megvívott legnagyobb tengeri ütközet, ami nem csak a japán és amerikai (és szövetségesei) közötti harcot fordította meg, hanem a világnak a látásmódját is a tengeren zajló csatákról. Mind a japánok, mind az amerikaiak felismerték korábban is a repülőgéphordozók fontosságát, de a japánok még mindig főleg a csatahajókat és rombolókat preferálták a tűzerejük miatt és a hordozók csak másodlagos szerepet töltöttek be náluk. Nyilván az egyéb hadihajókra is szükség volt továbbra is, nem csak a hordozókra, a légvédelemnél, a tengeralattjárók elleni védelemnél illetve szigetek elleni támadáskor ugyanúgy, mint Normandiában. De szerepük egy-egy összecsapásban már soha nem érte el azt a szintet mint mondjuk az 1905-ben zajló csuzimai csatánál. A miértre is igyekszem hamarosan rávilágítani a csata bemutatása közben.

    midway_0_csokiduda.jpg

    A csata előzményéről annyit, hogy Japán már előzőleg is vívta privát kis háborúját Kínában és néhány Csendes-óceáni szigeten, de az USA-val direkt konfliktust csak 1941. december 7-én vállalt, amikor egy komoly japán csapásmérő egység lebombázta az amerikai flotta jelentős részét Pearl Harbor kikötőjében (illetve magát a szigetet). Az a mai napig nem tisztázott, hogy az amerikaiakat hogyan sikerült így meglepniük, amikor már 7-10 nappal korábban is számíthattak egy esetleges támadásra. Azóta is rengeteg összeesküvés elmélet kering róla, hogy vajon pont miért az anyahajók mentek el gyakorlatozni arra az időre és hogy az elvesztett 4 csatahajót és 10 egyéb súlyosan sérült hajót vajon direkt áldozták-e fel, hogy ezzel Roosevelt kapjon egy ütőkártyát a háborúba lépésre. Az amerikai közvélemény és a szenátus előzőleg totálisan békepárti volt és nem akartak belekeveredni a háborúba. Ez persze nem bizonyított, de azért az elég furcsa, hogy 1 nappal később a  kongresszus még szavazott róla, hogy akkor hivatalosan hadiállapot van-e vagy sem.

    midway_5_hiryu_csokiduda.jpg

    Ezt a japán hadvezetés 100 diadalmas napja követte. Megtámadták és elfoglalták Fülöp-szigeteket, a Maláj-félszigetet, Borneót, Guamot és Wake-szigeteket illetve az Indonéz szigetvilágban a Salamon-, Fidzsi- Szamoa-szigeteket és Új-Kaledóniát. Az előrenyomulásuk a szárazföldön Burmában akadt el, ahol főképp az időjárás volt az ellenfelük. A tengeren MacArthur állította meg őket a Korall-tengeri csatában, ami nagyjából döntetlennel végződött ha a veszteséglistát nézzük, viszont a japán erők előrenyomulását megállította. Ez azért volt kulcsfontosságú, mert ha ezt a csatát is elvesztik az amerikaiak és szövetségeseik, akkor nyitva állt volna Japán útja akár Ausztrália megtámadásához is.

    midway_1_csokiduda.jpg

    Tehát Japán egy kisebb pihenőre kényszerült még soraikat rendezik. Ekkor találta ki azt Yamamoto admirális, hogy a stratégiai fontosságú Midway-szigetek és az Aleut-szigetek a következő áldozatuk. Yamamoto terve az volt, hogy kettéosztja a haderejét és az egyik felével lebombázza az Aleut-szigeteket és ezzel esetleg odacsalja az amerikai hordozókat és ezáltal a Midway-szigetek védelme jelentősen csökken. Ez alapvetően nem lett volna egy rossz terv, de később végzetesnek bizonyult, mert az amerikaiak Joseph J. Rochefort vezetésével  megfejtették a biztonságosnak hitt japán kódot, és amikor lebombázták a japánok az Aleut-szigetek, már biztosra vették, hogy a fő csapásmérő egység Midway-t fogja támadni. Az amerikaiak szénája ettől függetlenül nem állt túl jól. 3 hordozóval és néhány kísérőhajóval rendelkeztek a 4 japán anyahajóval és jelentősen több kísérőhajóval szemben. (Hozzá kell tenni azt is, hogy az amerikai hordozók több repülőt tudtak befogadni). Ezzel ellentétben a japánok hírszerzése szinte semmit sem tudott az amerikai hajók helyzetéről vagy számáról. Nyilván ha Yamamoto tisztában lett volna azzal, hogy ilyen túlerőben van, valószínű nem osztja ketté a csapatait hanem a fölényét simán kihasználja. Így viszont ha nem is voltak egálban az amerikaiakkal, de csak minimális volt az előnyük. Az amerikaiak részéről Nimitz tengernagy (az Egyesült Államok csendes-óceáni erőinek parancsnoka) konkrétan egálnak ítélte meg a helyzetet.

    midway_2_csokiduda.jpg

    A japán első csapásmérő erőt Nagumo tengernagy vezette a 4 hordozóval és Fletcher ellentengernagy és Helsey altengernegy várta őket a 3 amerikai hordozóval. A csata 1942. június 4-én hajnal 4:30-kor indult, amikor a japánok lendültek támadásba. 108 gépet vetettek be első hullámban, 72 bombázót és 36 Zero vadászgépet, de az amerikaiak várták őket és egy felderítőgép észlelte a japánokat. A sziget reptereiről minden gép felszállt, hogy fogadja a japánokat. Ezáltal az első támadás nem okozott akkora károkat, mint amire a japán hadvezetés számolt, ettől függetlenül jelentős kár keletkezett az ejtőernyőraktárban, az üzemanyagtartályokban és vezetékekben, illetve a sziget erőművében. Az amerikai válasz nem késett sokat és 5 hullámban támadtak a japán flottára, de azon kívül, hogy szétzilálták kicsit a soraik, jelentős kárt nem okoztak. Főként azért, mert totális káosz uralkodott az amerikai gépek között. Nem a szokásos számban indították az egységtípusokat (torpedóvető, bombázó és vadászfedezet) és annál a japánok sokkal jobb harcosok voltak, hogy egy ilyen szedett-vedett támadóerőt ne tudjanak visszaverni. Az amerikaiaknak viszont volt egy hatalmas mázlijuk, amiről akkor még ők sem tudtak. A japánok úgy ítélték meg, hogy az első 5 amerikai hullámból az összes repülőgép Midwayről érkezett és biztosra vették azt, hogy nincsenek amerikai hordozók a környékben. Ezek alapján Nagumo parancsot adott a visszatérő első hullám újbóli felkészítésére egy szárazföld elleni támadásra. Amíg a japánok erre készülődtek, az amerikai repülő hordozókról viszont felszállt a következő néhány hullám, hasonló káoszban mint az előző 5 próbálkozáskor. A hatodik, hetedik és nyolcadik hullám ezáltal újfent semmi eredményt nem hozott. Annyit sikerült viszont elérniük, hogy a japán hordozók eltávolodtak egymástól és nem tudták egymást megfelelő mód fedezni támadás esetén. Ezután következett az első sikeres amerikai hullám (a kilencedik), amit Wade McClusky korvettkapitány vezetett. Közel 2 órás keresgélés után rátaláltak a japán flotta két gyöngyszemére a Kagára és az Akagira. A Kaga 3 pontos találatot kapott és süllyedni kezdett, az Akagi pedig súlyos károkat szenvedett és harcképtelenné vált. Ezzel párhuzamosan a Yorktown-ról felszállt Max Leslie fregattkapitány bombázószázad megtalálta a Soryut és csapást mért rá. Nagyjából 10 perc leforgása alatt a 4 anyahajóból 2 süllyedt és 1 harcképtelenné vált. Eközben a japánok sem tétlenkedtek és megtalálták a Yorktown-t és az utolsó harcképes hordozójukról a Hiryuról támadást indítottak. A 18 bombázóból álló kötelék 3 telitalálatot ért el és súlyos károkat okoztak a Yorktown-nak (ami később végzetesnek bizonyult). Ez, hogy 18 bombázóból 3 találatot ért el, kiválóan tükrözi azt, hogy a japán pilóták milyen képzettek voltak a háború ezen szakaszán (tehát nem egy vadkacsavadászat volt ez az amcsik részéről). Gondoljunk csak bele összehasonlítás végett, hogy az amerikai első 8 hullám semmit sem ért el jóformán. Néhány perccel ezt követően a Nautilus tengeralattjáró,amit Midway védelmére rendeltek, kiszúrta a már erősen égő Kagát és végzetes torpedótámadást intézett ellene. A helyzet délután 5 órára a következő volt. 3 süllyedő félben lévő erősen harcképtelen japán anyahajó, egy súlyosan megrongálódott amerikai hordozó várta a hullámsírt. Igaz a Yorktown még egy tucat gépet képes volt indítani a mindent eldöntő utolsó támadásra, de egyre biztosabb volt, hogy elsüllyed. 5 óra után néhány perccel az amerikaiak támadásba lendültek és az összes mozgósítható gépükkel (beleértve a Midwayről felszállókat is). Néhány kisebb hajót ért találat mellett a Hiryu-t is bombatalálat érte. Először még megmenthetőnek tűnt a japánok részéről, de ez a remény a találat után negyed órával szertefoszlott. Yamamoto még ekkor nem gondolt azonnal a vereségre, gondolkodott azon, hogy a csatahajókkal légi fedezet nélkül is megpróbálja a szigetet elfoglalni, de végül úgy döntött június 5-én hajnal háromkor, hogy visszavonulót fúj. A japán flotta ezután június 5-én és 6-án folyamatosan távolodott Midway-től. Az amerikaiak a nyomukba eredtek természetesen az anyahajóit elvesztő japán flottának, de komolyabb veszteséget már nem tudtak nekik okozni. Viszont a közel irányíthatatlan Yorktown-t és kísérőhajóját felfedezte egy japán tengeralattjáró (I-168 kódjel) és mindkettőt elsüllyesztette.

    midway_4_csokiduda.jpg

    A csata záró fázisa június 7-én következett be, amikor az üldöző amerikai flotta egyre közelebb ért a Wake szigethez, ahol nagy számú japán bombázó állomásozott és egyre nagyobb volt a veszélye annak, hogy azok az amerikai hordozókra támadhatnak és végül a biztos megoldást választották az üldözők és visszavonultak.

    Befejezésként pedig 3 dolgot emelnék ki. Az első az, amit már a bevezetésben is megemlítettem, hogy a csatahajók kora ezzel a csatával véget ért, mivel a hordozók olyan harcértéket képviseltek egy-egy tengeri csatában, hogy egyértelműen átvették a vezető fegyvernemet. A másik pedig az, amit boncolgattam a cikk közben, hogy a hírszerzés milyen fontossággal bír a mai napig is. Harmadikként, ha valakit ezen felül még érdekel a téma és nem dokumentumfilm formában szeretné megtekinteni, hanem történelmi filmként, mindenképp nézze meg a Midway című filmet, ami II. világháborús filmek top 10 válogatásra is méltán került fel.

    ocean_midway_csokiduda.jpg

    A bejegyzés trackback címe:

    https://csokiduda.blog.hu/api/trackback/id/tr6614032248

    Kommentek:

    A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

    gigabursch 2018.06.09. 18:27:28

    A legtöbb leírás mind amcsi szemszügből vizsgálja az egészet.
    Japán szemszögből érdemi írással magyarul még nem találkoztam.

    Tud esetleg valaki valamit erről?

    wigwam 2018.06.09. 18:27:38

    "Harmadikként, ha valakit ezen felül még érdekel a téma ..." - akkor Walter Lord (1980): Hihetetlen győzelem, Zrínyi Kiadó, Bp.

    46Laca 2018.06.09. 18:27:52

    Szia!
    Több forrás szerint Halsey (és nem Helsey) betegen Hawaiin maradt,nem vett részt ebben az ütközetben,Spruance tengernagy helyettesítette.

    Count Adyn 2018.06.09. 18:28:43

    Jó cikk, igaz hogy a konzervatív japán vezérkar a hagyományos hajókat pártolta, de Yamamoto nagyon jól látta meg jó előre hogy a repülőgépekkel való tengeri hadviselés lesz a döntő, ha ez bárkinek is kérdéses lett volna a Prince of Wales és a Repulse esete bebizonyította mennyit érnek a felszini hajók a repülők ellen:) Rengeteg belső konfliktusa volt a többi főtiszttel emiatt persze, meg is mondta hogy kb 6 hónap-1év max amennyit ki tudnak huzni az USA ellen, ezért volt szükség a Midway-i mindent vagy semmit játékra, hiszen Pearl Harbor gyakorlatilag hatalmas kudarc volt a japánok számára igy hogy nem voltak ott amcsi repülőgéphordozók. Igazából az egész háború a katonai hirszerzésen és felderítésen, meg technológia lemaradáson ment el(radar) a japcsiknak. Egy érdekes sztori még a Midwayi csatáról: Az egyik felderítőgép fél óra késéssel indul a gőzkatapult hibája miatt, és pont ez a gép fedezte fel az US hordozókat. 20 perccel azután hogy Nagumo kiadta a parancsot az gépek ujrafelfegyverzésre . A többi már történelem:)

    Carmichael 2018.06.09. 18:29:26

    Amiért valóban megváltoztatta a felfogást ez a csata a tengeri hadsviselésről az az a sajátossága volt, hogy -először a tegneri ütközetek történelmében - a két flotta egyetlen pillanatra sem találkozott, a harcérintkezés kizárólag a repülőgépek útján valósult meg.
    Nyilván a tengeralattjáróknak lehetett volna komolyabb szerepe, de a Yorktown valós elsűlyesztésén kívül (ami már a csata eldőlte után történt, és nélküle a Yorktownt bevontatták volna) nem hoztak semmilyen eredményt.

    Kelly és a szexi dög 2018.06.09. 18:29:54

    Walter Lord: Hihetetlen győzelem

    killercsiga 2018.06.09. 18:30:10

    nem rossz írás, de a "privát kis háború" kitétel eléggé szúrja a szemem. érdemes lenne utánanézned, mert a 30as évek végétől tartó japán háborúzás több embert érintett mint a 2. vh összes európai hadszíntere.

    The Ghost Wolf O1G · https://www.youtube.com/watch?v=JcPm5Rn36Kw 2018.06.10. 16:03:30

    Egy kis adalék, a Yorktownt már erősen úszóképessé tették a hajó kárelháritási brigádjai, és már haza felé vették az irányt amikor a japán tengeralattjáró elsűlyesztette.
    Ez volt ugyanis a nagy különbség a japán és az amerikai flotta szemléletében, hogy az amerikaiak nagy hangsúlyt helyeztek a sérült hajókon a kárelhárításra. Ilyen volt például az is, hogy ütközet előtt a repülőgéphordozókon a repülők üzemanyaggal történő feltöltését szolgáló csővezetékeket széndiodixddal töltötték fel a. Ezt a japánok nem csinálták.