Mielőtt nagyon belefolynék a cikkbe, előtte magyaráznám kicsit a címet. Olyan jellegű próbálkozásról van szó, amit eddig még nem nagyon láttunk a filmvásznon, főleg nem sorozat formában. Hivatalosan a film besorolása dráma, horror, de ennél jóval több. A borzongást most ne zombiktól, sugárfertőzött második világháborús német katonáktól vagy a T-vírustól várjuk, hanem hús-vér emberektől, illetve még egy elemtől, amire később még kitérek. Az agyunkba próbálják a gyártók és a színészek elültetni az együttérzést és ezért azonosulni tudunk nagyon sok karakterrel. Emiatt egy kicsit lassú, mert sok szereplőt kell részlesen bemutatni, de azért a második epizód után felgyorsulnak események. Egy dolgot kérek mindenkitől, aki esélyt ad neki: az első rész után ne dobjátok a szériát, mert sokkal több van benne mint, amit az mutat.
Amit már a bevezetésben boncolgattam, most egy kicsit részletesebben. A sorozat egy valós eseményről készült regényből építkezik és az északnyugati átjáró keresése a sztorija. A regényt Dan Simmons írta még 2007-ben és a félresikerült Franklin-expedíciót dolgozza fel. A fazonról annyit érdemes tudni, hogy még Stephen King is szuperlatívuszokban beszélt róla. Jelenleg ő az USA-ban a legfelkapottabb ponyvaíró. A képernyőn ezt kiválóan kidolgozott kosztümökkel és korhű díszletekkel tálalva kapjuk. Sokáig kerestem szót, hogy vajon mivel tudnám leírni azt a hatást, amit a sorozat nyújt számunkra ilyen szempontból, de nem tudtam rá igazán megfelelőt találni. Simán jobb, mint sok másik hasonló "hajós" sorozat díszlet (például a Black Sails vagy Crossbones). És ami még talán kissé megdobogtatja a szívünket, hogy Magyarországon forgatták, még ha nálunk nincs is tenger. A CGI persze ilyeneket megold, de igazából nem is nagyon van víz (folyékony formában) a szériában, mert hőseink gyorsan a befagyott víz fogságába kerülnek.
Akinek ez a látvány kevés lenne a további követéséhez, annak még némi kedvcsinálás. Ahogy írtam már az elején, az első és még a második rész is nagyon lassú. Nem nagyon pörögnek az események, inkább a drámai hatást, a karakterépítést és a későbbi borzongást készítő elő. De egy teljesen más borzongást, mint amihez szoktunk. Mint említettem szereplőink hajói belefagynak az Északi-sark jegébe és nem két hétre, hanem évekre. Közbe fogy az élelmiszer, az alkohol (!), olyan konzervek esznek, ami komoly mennyiségű ólommal fertőzött és a hideg vagy épp a hosszú sötétség teljesen szétzilálja az idegeiket. Jönnek a tévképzetek, az árulások és gyorsan fogyni kezd a legénység. Ami még egy plusz jó szál benne, hogy az eszkimókkal is érintkezik a legénység és nem csak futólag. Nem csoda hát, hogy ennyi jót olvasni róla.
Viszont van egy igen komoly dolog, ami mellett nem tudtam elmenni és lerontja az egyébként 5/5-ös osztályzatot, amit az eddig leírtak alapján megérdemelne. Itt egy minimális spoiler fog következni, de semmi olyan, ami miatt abba kell hagyni az olvasást. Megjelenik a sorozatban egy szupermedve (WTF?), egy jegesmedve forma, csak 3-4-szer nagyobb kiadásban és nyilván időnként egy kis friss hús reményében meglátogatja a jég fogságába esett legénységet. A sorozat ettől lesz igazából hollywoodi talán, de egyben anulálja is azt a felépített pátoszt, amit amúgy a többi része összehozott. Őszintén nem tudom, hogy miért nem volt elég egy sima jegesmedve vagy egyáltalán minek kellett bele medve?! Mielőtt megláttam ezt a szörnyet, őszintén úgy voltam vele, hogy talán egy új sorozat kerülhet fel a top tízes listámra. Hozzáteszem még így is erősen gondolkodom rajta, hogy bekerült-e vagy sem. Mondjuk nekem a Crossbones Malkovich-csal is nagyon bejött, mégis jött a kasza már a második évad előtt. Ilyen veszély a Terrornál nincs, mivel antológiáról beszélünk (tehát egy évad = egy sztori). Ettől függetlenül várhatunk újabb hasonló szériát és még őszintén az sem lepne meg, ha a jég fogságába esett hőseink után mentőcsapatot küldenének és ők is a jég fogságába esnének és róluk szólna még egy évad.
Két dolgot nem említettem még, amit szeretnék rövidre fogni, mert nem óhajtok belemenni egy hosszú ömlengésbe. Az egyik a sorozat zenéje. Kiválóan táplálja a borzongást, zseniálisan mélyíti azt az érzést, amit a széria próbál az agyunkba ültetni. A másik dolog pedig a szereplők. Néhányat a Trónok harcából ismerhetünk, de a kisebb szerepekre is megfelelő embereket sikerült alkalmazni. A nagyobb nevek mint például Ciarán Hinds (Franklin kapitány, GOT-ban Mance Rayder), Thobias Menzies (James Fitzjames, GOT-ban Edmure Tully) még a Trónok harcás játékukat is felülmúlják. Egyszerűen nem lehet rájuk semmi panasz. Persze már egy összeszokott párosról beszélünk, mert nem a Trónok harca volt az első közös szerepük. Anno a Róma című sorozatban is (ami 2005-ben debütált) ők játszották Ceasart és Brutust.
Szumma: a sorozat néhány napja fejeződött be szinkronnal. Aki nem látta, csak javasolni tudom. Az AMC a szokásos színvonalat produkálta és sok helyen még meg is ütötte, amit elvárunk időnként a csatornától. Őszintén fontolgatom az újranézését is, mert engem igencsak megfogott a hangulata. Csak hát az a szupermedve... Így az értékelés, amit tudok neki adni egy erős négyes.
Ha tetszett a kritika a Csokiduda a filmkritikus fül alatt több sorozatról (és filmről) is olvashatsz. Egyéb információk a sorozatról a mafabon: klikk!
