Nos magát a Watergate-sztorit dióhéjban valószínűleg  mindenki hallotta már, amely június 17-én robbant ki 1972-ben, de az elbukó Nixon megítélése a mai napig is kettős. Próbálom az esetet kellő részletességgel elétek tárni, aztán mindenki maga döntse el, hogy miként ítéli meg a Watergate-botrányt vagy akár Nixon elnökségét. 

Richard Milhous Nixon 1913. január 9-én látta meg a napvilágot Kaliforniában. Egy ötgyermekes kvéker (szigorú erkölcsi normák alapján élő vallási csoport) családból származott, ahol a szülők az állandó küzdelemre, a soha fel nem adásra nevelték. Tizenéves korában már belekóstolhatott ebbe a küzdelembe, mivel már ekkor munkába kellett állnia, de kellő kitartása és jó tanulmányi eredménye végett felvételt nyert a Duke Egyetemre, ahol jogi diplomát szerzett. 1937-től ügyvédként dolgozott egészen az 1942-es bevonulásáig. 1946-ig a haditengerészetnél szolgált és hazatérése után 1947-ben a politikai pályát választotta. Először mint kongresszusi képviselő, majd 1950-től 1953-ig szenátorként tevékenykedett. Karizmájára, meggyőződéses kommunistaellenességére gyorsan felfigyeltek a republikánusok és 1952-ben Dwight Eisenhower elnökjelölt (1953-től elnök) programjának a kidolgozásával bízták meg. Első komoly politikai megpróbáltatását ekkor élte meg. Azzal vádolták meg, hogy a titkos pártkasszát, amelyet ő kezelt, gazdag támogatók töltötték fel. Ez ugye előre vetítette azt a vádat, hogy még meg sem választották Ike-ot, de már előzetesen korrumpálódott, Nixonnal az élen. Ekkor egy érzelgős televíziós beszédben tisztára mosta magát, melyben főképp a származásából fakadó (kvéker) erkölcsökkel hatott a közvéleményre. A későbbi "Tricky Dicky" gúnynevére ekkor kezdett el rászolgálni, amit a kimagasló taktikussága miatt aggattak rá. 

1953 és 1961 között Eisenhower két elnöksége alatt ő volt Ike alelnöke és 1960-ban őt jelölték az 1961-es elnökválasztáson a republikánusok John F. Kennedy ellen. Kennedyvel szemben nem volt túl esélyes és 1962-ben még a kaliforniai kormányzóválasztáson is elbukott. Ekkor visszavonult a politikától huzamosabb időre és ügyvédkedett, illetve partnert státuszt szerzett egy ügyvédi irodában. Kennedy politikája (részletesebben itt: klikk) mély benyomást tett rá, főként a kommunizmus elleni küzdelem (Disznó-öböl, Kubai rakétaválság). Sokszor hangoztatta elnöksége alatt, hogy Kennedy nem megfelelően járt el Kuba és Fidel Castro ügyében, mivel szerinte a Castro-ellenes ellenállók nem kaptak megfelelő titkosszolgálati és katonai segítséget Kennedytől, amibe azért szorult némi igazság véleményem szerint is. 

1968-ban viszont újra az elnökválasztás szorítójába lépett és második nekifutásra győzni is tudott. 1969-ben kezdődő elnöksége alatt olyan cselekedeteket hajtott végre, ami a hidegháború kirobbanása óta példa nélküli volt. 1972-ben ő volt az első amerikai elnök, aki a Szovjetunióba látogatott és tető alá hozta a SALT-1 szerződést és még ebben az évben Kínába is elutazott és a koreai háború óta tartó rossz viszonyt helyreállította. Ennek a politikának köszönhetően újraválasztották és 1973-ban lezárta a vietnámi háborút is, az viszont már igen megosztó volt, ahogy mindezt kivitelezte. Vietnámi és kambodzsai szőnyegbombázásokkal próbált időt nyerni a dél-vietnámi csapatoknak, hogy rendezzék a soraik a harc folytatásához - ez már a nép körében nem hozott osztatlan sikert. A szavahihetősége már pengeélen táncolt és a módszerei miatt igencsak megosztott volt az amerikai társadalom. 1972. június 17-n kirobbanó Watergate-ügyet azonban már nem sikerült eltussolni. Ekkora már Nixonon kezdett úrrá lenni a paranoia és a hatalomtól is megrészegülni látszott. Az ellenfeleit úgy próbálta volna ellenőrizni, hogy a demokraták által bérelt helységekbe, a Watergate épületben (egy hotel egyik épülete) lehallgatókészülékeket telepít. Az ügyben először betörésként nyomozott a rendőrség, de később kiderült, hogy politikai célzatú az ügy és a szálak Nixonhoz vezettek. A következő 2 évben a Washington Post újabb és újabb cikkeket közölt le és a botrány csak hízott és hízott. A Fehér Ház persze próbálta bagatelizálni a problémát és sokad rangú betörésnek beállítani, de mivel Nixon szavahihetősége már eddigre erősen megkopott, ezt az ügyet nem tudták a szőnyeg alá seperni és szép lassan kiderült, hogy az egész cécót az elnök felbujtására csinálták. Az ügy külön érdekessége, hogy a Post téglája ("Mély Torok") kilétére durván 30 évig nem derült fény és így ő vált a történelem legvédettebb informátorává. Csak 2005-ben látott napvilágot az információ, miszerint az FBI harmadik embere szivárogtatott, név szerint W. Mark Felt. 

Természetesen egy ilyen botrányt még "Tricky Dicky" sem úszhatott meg, pedig a stábjának több tagját feláldozta és megpróbálta velük elvitetni a balhét. Ez a húzás nem jött be és 1974. augusztus 9-én lemondott. Az első és egyetlen amerikai elnök volt, aki élt ezzel a lehetőséggel. Gerald Ford, a következő elnök, kegyelembe részesítette, de azóta is igen kettős a megítélése. 1994-es temetésén Bill Clinton mondta a beszédet és több nívós személy is megjelent leróni tiszteletét.  Ezzel elismerték munkásságát még akkor is, hogyha a Watergate-ügybe belebukott. Tehát a mérleg egyik serpenyőjébe a Salt-1 szerződés és a hidegháború enyhítése, a kínai kapcsolat javítása és a vietnámi háború lezárása van. A másik serpenyőben a szőnyegbombázások, a hazudozás és a Watergate-ügy. Úgy gondolom, hogy emiatt nem lehet megítélni egyszerűen azt, hogy milyen is ember volt valójában és milyen tetteket vitt véghez a két elnöki ciklusában, még ha a másodikban kénytelen is volt lemondani. Mielőtt az ember pálcát törne felette, azért célszerű megnézni a róla készült Nixon című 192 perces életrajzi filmet, melyben Sir Anthony Hopkins kiválót alakít.