A szó hallatán nekem valamiért Rejtő Jenő regényeinek misszionárius alakjai rémlenek fel - még ha nem is helyesen. Bár az Üdvhadsereg is missziós tevékenységet végez és van köze az egyházhoz, a kettő még sincs szoros összefüggésben. Szerintem sokakban merül fel a kérdés, hogy "na de akkor mi is az az Üdvhadsereg"? A szervezet alapításának 153. évfordulóján öntsünk tiszta vizet a pohárba, ismerjük meg kicsit jobban ennek a kezdeményezésnek a történetét.
Minden 1865. július 5-én kezdődött, mikor William Booth és felesége, Catherine megalapították ezt a világszintű, igen jelentős karitatív szervezetet - bár ők ekkor még nem tudták, hogy ez majd ilyen léptékű lesz. A család a londoni East Enden élt, ami ekkoriban nem számított az elit környékek közé (sőt!) - nagy volt a bűnözés, az utcák piszkosak és rendezetlenek voltak, az erőszakos cselekmények miatt aki tehette, kerülte ezt a környéket. William hivatását tekintve metodista lelkész volt, a munkája fontos részének tekintette az igehirdetés mellett a szociális és erkölcsi segélynyújtást a rászorulók számára - így kezdett el tevékenykedni a három S jegyében: leves(Soup), szappan (Soap) és üdvösség (Salvation).
A szervezetet kezdetben még Kelet-londoni Keresztény missziónak hívták, ám a legendárium szerint Booth 1878-ban éppen egy levelet diktált titkárának, amiben azt írta, hogy tagjaik „önkéntes hadsereget alkotnak”. Fia ezt hallva felpattant és kikérte magának, hogy ő nem csak sima önkéntes, hanem a misszió hivatásos katonája. Ekkor született a Salvation Army, azaz Üdvhadsereg kifejezés, ami később a prédikátor marketing vénájának köszönhetően megadta a szervezet formai jegyeit és szervezeti felépítés alapját.
A lelkész és felesége a mozgalmat a brit hadsereg mintájára tervezte meg, tisztekből és katonákból felépítve a "hierarchiát". Booth magát generálisnak nevezte, míg Cathrine "az Üdvhadsereg anyja" megnevezést kapta (ebben a szervezetben a nők és férfiak egyenjogúak voltak, ami akkoriban még igen különlegesnek számított - a szervezet terjedése volt a kiindulóalapja a későbbi emancipációs harcoknak). A prédikációkban, szórólapokon előszeretettel használtak olyan katonai kifejezéseket, mint "munkájuk harc volt a bűn ellen" vagy "a halleluja-hadsereg katonái". Az alapszabályzathoz Sir Garnet Wolseley angol tábornok egyik katonai szervezetről szóló irományát vette alapul. Nem csak címerük és zászlajuk volt, de a belépők egyenruhát is kaptak. Missziói állomásaik katonai elnevezéseket nyertek, hadtesteknek, főhadiszállásoknak nevezték őket, a megbeszélések haditanácsok lettek.
Bár alapvetően az egész vallásos motivációval indult és szociális segítségnyújtással (ételosztás, szegényházak) hívta fel magára a figyelmet, mégsem voltak kötelező, kötött egyházi rituálék. Az alkoholtól, a dohányzástól és bármilyen más káros szenvedélytől való tartózkodás mellett csak a közösségért való munkát követék meg tőlük. Valószínűleg ez volt az egyik oka a misszió igen gyors térnyerésének. 1880-ban jelent meg az amerikai kontinensen és az egyik leghasznosabb karitatív szervezetnek bizonyult. Ezt jól példázza az 1900-as Galvestonban pusztító hurrikán, az 1906-os San Francisco-i földrengés, a nagy gazdasági világválság, vagy a második világháború idején nyújtott segítsége a tagoknak. Napjainkban az Üdvhadsereg már több, mint 100 ezer alkalmazottal közel 130 országában van jelen és nyújt mindennap testi-lelki segítséget, kitörési lehetőséget a rászorulóknak. Magyarországon a szervezet 1924-ben alakult Budapesten, majd az 1949-ben – a kommunista hatalomátvételt követően – beszüntették annak működését, ami aztán csak 1990-ben kezdhette újra karitatív munkáját.
