Ma lenne 67 éves az egész világon sokak által ismert és szeretett amerikai komikus, színész, rendező, producer. Talán ez az oka annak is, hogy a az HBO úgy döntött, hogy ezen a héten mutatja be a színész életéről szóló dokumentumfilmet 'Robin Williams - egy komikus portréja' címmel. Ebből az alkalomból egy rövid életrajzi áttekintéssel és a film rövid véleményezésével készültünk Nektek!
Williams 1951. július 21-én született Chicagóban. Édesanyja, Laura McLaurin egykori modell és édesapja, Robert Fitzgerald Williams a Ford Motor egyik vezető munkatársa volt. A michigani Bloomfield Hillsben töltötte gyerekkorát, ahol a Detroit Country Day School diákja volt, ami egy fiúiskola volt, az az elit egyenruhás fajta. Egyedüli gyerekként nőtt fel, így sokszor kellett önmagát szórakoztatnia. Amikor apja elvesztette munkáját, a család Kaliforniába költözött, ami az eddigiekhez képest egy merőben új élmény volt. Koedukált iskolák, ahol a gyerekeket bátorították az önkifejezésre. Mire leérettségizett, ő volt az egyik legnépszerűbb tanuló a gimnáziumban, egyúttal a legsikeresebb jövő előtt állónak választották.
A gimnázium után elkezdett politológiát tanulni, ám mivel nem járt be az óráira, otthagyta azt és elkezdett Marinban a főiskolán színészetet tanulni.. 1973-ban egyike volt annak a két diáknak, akik bejutottak a Juilliard School haladó programjába. Iskola alatt és után is többször fellépett egyedülálló improvizációs humorával stand-up klubokban, ahol felfigyeltek a tehetségére. Első komolyabb televíziós szerepe az 'Egy úr az űrből" (Mork and Mindy) című sorozatban volt, ami 1978-tól 1982-ig ment adásban. Ebben az évben vette el első feleségét, Valerie Velardit is, akitől 1983-ban született egy fia, Zachary Pym. Az ő útjaik aztán 1988-ban váltak el egymástól. 1989-ben rögtön el is vette második feleségét Marsha Garcest, fia egykori dadusát, aki ekkor már Williams gyermekét várta. Összesen két gyermekük született, Zelda Rae és Cody Alan. Marsha 2008 márciusában adta be a válókeresetet.
A hetvenes években a hirtelen jött sikerrel együtt jött a kokainfüggőség is. Barátaival rendszeresen vettek magukhoz efféle szereket, ám amikor egyik legjobb barátja John Belushi túladagolta magát, úgy döntött, hogy végleg felhagy ezzel az életformával, hiszen szeretné látni fiát felnőni. Egészen 2006-ig tiszta volt, mikor is alkoholproblémái miatt bevonult egy newbergi rehabilitációs központba. 2009 márciusában szívproblémákkal kórházba került, majd a Cleveland Klinikán sikeresen megműtötték. Harmadik feleségét, Susan Schneider grafikust 2011-ben vette el.
Első szélesvászú mozifilmje a Popeye című film volt, ami 1980-ban került a mozikba, de az áttörő sikert, a Jó reggelt, Vietnam!-ban játszott lemezlovas szerepe hozta meg.Ekkor jelölték először Oscar-díjra. Utána a 80-as, 90-es évek filmek szempontjából igen termékeny időszak volt, csak úgy ontotta magából a sikerfilmeket: a Holt költők társasága, az Ébredések, a A halászkirály legendája, 1993-ban a Mrs. Doubtfire – Apa csak egy van, majd 1997-ben a Good Will Hunting. Utóbbiért meg is kapta a legjobb mellékszereplőnek járó Oscart. Utána nem volt túl sok filmszerepe, azok körül is keveset díjaztak kritikusai. Ilyen volt a 2009-ben megjelent Sötétkamra.
Korai stádiumban lévő Parkinson-kórral diagnosztizálták, illetve szelleme is rohamosan épült le Lewy-testes demencia miatt. Enyhe depresszióval is kezelték, míg végül 2014. augusztus 11-én személyi asszisztense egy övre felakasztva találta otthona egyik hálószobájában.
Maga a portré film szerintem nagyon belsőségesre sikerült. Eleve a cím a "Come inside my mind" az egyik stand-up műsorára utal vissza, amiben humorosan magyarázta hogyan is működik egy komikus elméje és mivel a filmben rengeteg interjújából van részlet, javarészt ő az, aki kommentálja, saját szavaival meséli el a történeteket. Barátok is felszólnak illetve rengeteg a privát családi fotó és videó. Szerintem a rendezőnő nagy szeretettel bánt mind a színésszel, mind a filmmel és tényleg sikerült közel hoznia őt hozzánk, nézőkhöz. Az a fajta szeretet és őszinteség, ahogy a barátai és legnagyobb fia mesélt róla, számomra igazán megható volt. A dokumentumfilm után sokkal jobban meg tudtam érteni mi miért és hogyan zajlott a fejében. Aki kedveli Robin Williamst, mint színészt és kíváncsi rá, mint emberre, szerintem érdemes megnéznie. Én csak ajánlani tudom!
