Így nyáron egymást érik a különböző fesztiválok, amiket a mai ember már természetes dolognak vesz, ám a történelem folyamán nem volt ez mindig így. Persze tartottak ünnepségeket és koncerteket is korábban, de ezek egyike sem egyenrangú azzal, amit ma értünk a szó alatt. Az, hogy ez a társítás kialakulhasson, abban nagy szerepet játszott az az esemény, ami Amerikában zajlott 49 évvel ezelőtt. A Woodstock név mindenkinek ismerős, de tudjátok pontosan mi is történt ott? Ha nem, hát itt a története röviden!
Bár a nevéből mindenki rögtön arra következtet, hogy a fesztivál Woodstockban került megrendezésre, ez tévedés. Valóban ez a New York-i kisváros lett volna az eredetileg lebeszélt helyszín, de a városvezetés és lakói aztán visszaléptek - attól tartva, hogy túl nagy kavarodás okozna a sok odaérkező ember. Aztán a B tervként szereplő közeli Wallkill városkája sem volt elég bátor, így hát nem volt mit tenni, a négy szervezőnek, név szerint Artie Kornfeldnek, Michael Langnek, John Robertsnek és Joel Rosenmannak új placc után kellett nézni. Ekkor jött képbe az innen 70 kilométerre levő Bethel városa, ahol Max Yasgur látta végül vendégük a több százezer fiatalt marhalegelőjén - fia ráhatására.
A fesztivál törzsközönségét az ebben az időszakban kibontakozó hippimozgalmak fiataljai adták. Ezek a közösségek elsősorban Kaliforniában és New Yorkban jöttek létre a hatvanas évek elején. A főleg fehér, értelmiségi középosztálybeli fiatalok igyekeztek elszakadni szüleik eszméitől és sajátjaikat megteremteni. Ilyen volt a drogliberalizáció, a vietnámi háború és rasszizmus elleni tiltakozások - mindezt olyan békés eszközökkel, mint maga a rockzene. Már korábban is volt az államokban néhány hasonló zenei megmozdulás, de a Woodstock-i koncertsorozatra nem várt mennyiségű embertömeg érkezett. Az 1969. augusztus 15. és 18. között nagyjából ötven-hatvanezer embert vártak naponta a rendezvényre, aminek a jeligéje „a béke és a zene három napja” volt - így hát nem csoda, hogy a mintegy 500.000 látogató meglepő volt.
Ez több kérdésben is kihívások elé állította a rendezőket. A nem várt tömeg élelmiszer- és egészségügyi ellátása nem volt biztos és ennyi ember a lebeszélt területen sem fért el. A szervezők végül a tömegek felháborodását elkerülendő ingyenessé tették az amúgy fizetős fesztivált - amire amúgy 186 ezer jegyet adtak el elővételben. Ők valószínűleg nem voltak túl boldogok ettől a fejleménytől. A szervezők összesen 1,3 millió dollárt buktak végül a fesztiválon, amit aztán több, mint egy évtizedig tartott visszafizetni. Az étkeztetés problémáját tulajdonképpen maguk a résztvevők oldották meg: minden hippi megosztotta szomszédjával kajáját, italát, partnerét vagy akár marihuánás cigijét. A kivezényelt hatóságok nem csak a drogfogyasztás, hanem az árusítás felett is szemet hunytak - ennek köszönhetően ez a három nap igen nyugodtan, jeligéjéhez hűen nagyon békésen telt el. Kissé ironikus, hogy a fesztivál alapvetően háborúellenes volt, mégis az amerikai hadsereg segítsége nélkül valószínűleg tragédiába torkollt volna. A légierő szállította a helyszínre az orvosokat élelmiszereket és egyes előadókat is. A fesztiválon 45 önkéntes orvos dolgozott.
A kor számos akkor már sikeres és befutott előadója lépett fel, de nagyon sok akkor még éppen csak kezdő, de ígéretes zenész játszott azon a bizonyos színpadon. Csak a legnagyobbakat kiemelve: az akkor még csak 22 éves Carlos Santana is pengetett, illetve a fiatal Joe Cocker is igen emlékezetes alakítást nyújtott. Fellépett még a Ten Years After (ők később aztán nálunk Magyarországon a Sziget Fesztiválon is koncertet adtak), Joan Baez, Janis Joplin, Greatful Dead, a The Who. A legemlékezetesebb koncertet azt hiszem mégis Jimi Hendrix adta. Bandája, a Gypsy Sun & Rainbows eredetileg augusztus 17-én játszott volna, de a rossz idő miatt koncertjük másnap reggelre tolódott, ahol a koncertet az egyik legemblematikusabb számukkal, a "Hey Joe"-val zártak. Eredetileg a Doors, John Lennon és Bob Dylan is az előadók között lett volna, de különböző okok miatt aztán visszamondták azt. Az előbbinek a frontembere, Jim Morrison nem szerette a szabadtéri fesztiválokat, míg Dylan fia megbetegedése miatt mondott nemet aztán.
Bár az akkori sajtó a fesztivál züllöttsége és nomád körülményei miatt volt felháborodva (amin az augusztus 15-ével kezdődő hétvége esős időjárása sem segített aztán), a valóságban ez a pillanat fontos volt a könnyűzene történetében és azóta is sokan próbálják azt felidézni. Woodstock spontaneitása hűen adta vissza a kor lelkületét, a békés lázadást hirdette – a fellépők komoly propagandát folytattak az Egyesült Államok külpolitikája, különösen a vietnami háború ellen. A virágkor gyermekei így csináltak történelmet.