Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Összefüggések, amikre eddig nem gondoltál!

Csokiduda Blogja

  • Éles tárgyak - húsba vágó élmény

    Vendégírás a Kultúregyszarvútól

    2018. szeptember 02. - csokiduda

    Ritka élményben volt részem ezzel a sorozattal kapcsolatban. Általában meg szoktam várni, amíg valamiből komplett évad elérhető és egy ültő helyemben nézem azt végig. Tudom nem szép szokás a binge-watch, de a türelem a sorozatok tekintetében nem az én erényem. Az Éles tárgyak esetében ez másképp történt - hétről-hétre vártam izgatottan az új részt (utoljára ilyen a Trónok harcánál volt) és tudott olyat adni a sorozat, ami miatt érdemes volt azt ilyen "kínok árán" nézni. A Patrick Melrose után itt egy újabb komoly témákat feszegető HBO sorozat, ami szintén könyv alapján készült. Most, hogy vége lett a hétfőn az évadnak, íme a kritikám is hozzá!

    eles_tragyak_borito_csokiduda.jpeg

    Ezúttal az alapot Gillian Flynn azonos című könyve szolgáltatta. A történet főszereplője Camille, egy fiatal chicagói újságíró, aki főszerkesztője kérésére visszatér szülővárosába, hogy tudósíthasson két fiatal lány gyilkosságáról és a nyomozásról, illetve szembenézhessen a múltjával és anyjával - ami nem egyszerű történet, részletekbe nem nagyon bocsátkoznék a sztorit illetően. Ami még közös a bevezetésben említett Patrick Melrose-zal, az az, hogy központi szerepet kap a gyerekkori traumák felnőtt létre való kivetülése, a bántalmazott gyermek a későbbiekben mit és hogyan kezel az életben. A képi világ és a hangvétel azonban itt sokkal durvább - lévén ez nem csak dráma, hanem krimisorozat is egyben. Több a vér és sötétebb a légkör is, vagy ha így jobban tetszik - máshogy sötét. 

    eles_tragyak_nyomozo_csokiduda.jpeg

    Bár az évad közepe táján azt hittem, hogy laposodik a sztori és egyértelmű mi és hogyan történt, ennyi volt, ehhez képest az utolsó rész pár percénél csak fogtam a fejem. A történet végére nem számítottam (nyilván aki olvasta a könyvet, annak nem biztos, hogy akkora megdöbbenés). Ha most kezded majd el nézni kedves Olvasó, a jó tanácsom: figyelj az apró részletekre! Ja és ahogy vége van az utolsó résznek, nézd meg a stáblistát. De tényleg!

    eles_tragyak_anya_csokiduda.jpeg

    Szerintem a sorozat képi világa tökéletesen adja vissza a amerikai konzervatív, visszamaradott kisvárosi miliőt, amit Wind Gap városkája képvisel. Ahol a prominens embereknek is vannak rejtegetnivaló titkaik. Ahol több a nyílt titok, amiről mindenki tud, de aztán senki sem beszél. Ez az a közeg, ahonnan Camille megszökik, majd évtizedek távlatából visszatérve is ugyanaz fogadja. A rendező és a vágó szuperül csenget egymásba képeket. Sok a villanás, képek, emlékek. Fokozza a feszültséget és nekünk is a húsunkig hatol - ha csak átvitt értelemben is.

    eles_tragyak_amy_csokiduda.jpeg

    Ezzel pedig el is érkeztünk az öncsonkítás, vagdosás témához, ami szintén központi szerepet kap. Tetszett, hogy ez a vonal lassabban bontakozik ki és nem vágják az alkotók rögtön a képünkbe - vagy legalább is nem direktben. Hagyják, hogy mi döbbenjünk rá, mi is a dörgés. Mikor rádöbbentem, hogy a részcímek is ezekkel vannak összefüggésben, az elég sokkoló volt. Ez egy elég fajsúlyos téma, remélhetőleg kicsit jobban felnyitja a társadalom szemét erre a kérdéskörre. Szerintem Amy Adams színásznői teljesítménye kiemelkedő és nagyon bátran nyúl a karakterhez és feltehetően a saját tragédiához, mert nagyon hiteles. Ezzel a sorozattal meggyőzött arról, hogy igazán tud. Bár a pálmát számomra ő viszi egyértelműen, szerintem a többi szereplő is igen erős. Az anyát alakító Patricia Clarkson és a nyomozót alakító Chris Messina is tündökölnek a szerepeikben. Az Amma-t alakító fiatal Eliza Scanlen-t szerintem látni fogjuk még a közeljövőben más dolgokban is. A meglepetés színész számomra Elizabeth Perkins volt, akit nagyjából a Nancy ül a fűben óta nem láttam képernyőn. Kétségtelenül jó választás volt a szerepre.

    eles_tragyak_gorkori_csokiduda.jpeg

    Ami azt hiszem még említést érdemel, az a sorozat zenéje. Eleve az, hogy nincs a nyitó témának saját zenéje, hanem az intró alatt más-más csendül fel, nagyon ötletes, de ahogy az epizódok alatt bánnak vele, az is sokat tesz a bennünk felgyülemlő érzelmekhez. Magában a történetben is kapnak szerepet a dalok, érdemes figyelni ki mit mikor és hogyan hallgat. Susan Jacobs, aki felügyeli mindezt, nagyon érthet a munkájához.

    Összegezve: megint egy HBO alkotás, ami hű a márkanévhez. Szuper színészek, jó irodalmi alap, klassz rendezés. Ha bírod a sokkoló, néhol véres dolgokat, akkor ezt semmiképp se hagyd ki! Ötből öt.

    csoki_5per5_4.jpg

    A bejegyzés trackback címe:

    https://csokiduda.blog.hu/api/trackback/id/tr114206521

    Kommentek:

    A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

    temprasordog 2018.09.05. 18:38:43

    Kicsit lassan bontakozik ki a történet de valahogy még a közepe táján is fent tudja tartani az érdeklődést pár apró részlettel. Teljesen egyetértek, nagyon kell figyelni a részletekre és a flashbackekre, egy-egy elejtett szóra. A vége pedig... az odaver.