Gondolom nem csak nálam és elég sok ismerősömnél jelenség az, hogy amikor rendesen "beszórakozik", akkor a mínusz szorozva mínusz egyenlő plusz elvén némi gyorskajára éhezik meg (ami tele van mindenféle "jóval", használnék itt más szót, de nem akarom a gyorséttermek renoméját rontani túlságosan). Egyszerűen a szervezetnek az egyik sokk után kell egy másik sokk, ami magához téríti. Szóval egy bő 8-10 évvel ezelőtt lehetett kapni az úgynevezett Röfiburgert az egyik ilyen csodás étteremláncba. Egyszerű sajtburger, csak nem marhahús pogácsával, hanem sertéssel. A szósz és az egyéb belevaló, mint a sajtburgeré. Azt már nem merték bevállalni mondjuk, hogy mek(k)röfi burgernek hívják, pedig az biztos vadított volna és nem kellett volna kivezetni a piacról.
Szóval történt az egyetemi éveim vége felé, amikor 2 cimborámmal hajnal kettőkor az egyik szórakozóhelyről hazafelé tartva, maximálisan "beszórakozva" úgy döntöttünk, hogy betérünk egy Mcdriveba. Kézenfekvő volt, mert 30 méterre laktam tőle. Nah most amíg vártunk, megbeszéltük, hogy Röfiburgert fogunk enni, csak azt nem, hogy hányat. Nem volt rá idő, amíg ott dekkoltunk a sorba könnyed 20-25 percet. Előfordul. És amikor odaértünk az ablakhoz és megkérdezte a fiatal menyecske, hogy mit szeretnénk, mondtam neki, hogy Röfiburgert. Erre okosan visszakérdezett, hogy "Mennyit szabad adnom?" és itt egy csöppet leblokkoltam, ránéztem a két melák cimborámra és totális magabiztossággal bemondtam, hogy negyvenet. Nem kell mondjam, hogy másnap reggel is azt ettük még, illetve délutánra is maradt néhány nasinak...
Biztos vagytok Ti is úgy azzal, amikor valami édesség vagy egyéb étel betalál nagyon. Én a Röfiburgerrel voltam részben így. Eme "csodás" étteremlánc egyetlen olyan burgere volt, amit józanul is meg tudtam kívánni. Van még néhány dolog, amivel így jártam: Tiszakavics cukorka (nem keverendő a Dunakaviccsal), a Boci fémtubusos sajt, amit hála a bölöncpöckölő Szent Tamásnak, elkezdtek újra gyártani, ugyanez elmondható a Mackó sajtra is, ami gyerekkoromba még tényleg kocka alakú volt, de háromszög formában is fogyasztható (innen ered a kockasajt kifejezés). De hatalmas fájdalmamra az "Orsi" sokadik mailem ellenére sem hajlandó újra gyártani az Útitárskrém nevű fűszeres májkrém konzervjét, pedig biztos lenne rá igény, ahogy sok retró ízt a mai napig el lehet adni. Lásd például a téli fagyi, ami amúgy nem egy nagy szám, de valahogy mégis meg-meg kívánja az ember telente, sőt néha nyaranta is.
Ezúton elindítom a vissza a Röfiburger kampányt, lájkoljátok a facebookon, hátha leszünk elegen, hogy rehabilitálják. Az esemény elérhetősége: https://www.facebook.com/events/967777186707527/
