A film kapott hideget-meleget a kritikusoktól, amit gyakran indokolatlannak érzek. Azok számára, akik a Marvel Cinematic Universe-n kezdtek el szocializálódni és hasonló, komolyabb értelmet gyakran nélkülöző filmeken, azoknak ez tényleg nem fog tetszeni. Akik viszont a Dűne filmeken, azok több mint valószínű, hogy a kedvenc filmjeik közé fogják sorolni. Nagyon kevés az akciójelenet, viszont a látványvilág zseniális, a hangulatkeltés utánozhatatlan, a szereplők lelki vívódása átérezhető és mind a zenéje, mind a látványvilága táplál egy borzongást, amivel olyan magasságokba emeli a rendező (Denis Villeneuve) a filmélményt, hogy csodálkozom, hogy a film csak 2 Oscarig jutott. A Szárnyas fejvadász (Ridley Scott rendezésében és Harrison Ford főszereplésével) még a 80-as években kicsit nekem laposabb volt, mint ez a film. Már az "első rész" is ikonikus volt, a maga nemében abszolút úttörő, de a cselekménnyel voltak gondok és nagyon kevesen tudtak akkoriban azonosulni az arcjáték nélküli színészekkel. Ettől függetlenül rengeteg sci-fi merített belőle a későbbiekben, de Philip. K. Dick Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal klasszikus regényének igazi mondanivalóját nem tudta úgy megragadni Scott rendezése, mint ez a film.
Említettem a Dűnét, mint hasonló filmet. Részben a képi hatások, a vonatott történések miatt, részben azért, mert mindkettő tipikusan az a sci-fi, ami nem csak látványvilágban sci-fi, de fikciókat vetít előre, amik a nézőben morális kérdéseket feszegetnek. Amikor az ember megtekinti és átrágja magát a 164 perces játékidőn, némi űrt érez önmagában és a gondolatait próbálja rendezgetni. És közel sem az a szint, mint amit Vin Diesel feszeget bróság a Halálos iramba filmekben vagy egyéb lagymatag témában, hanem totálisan mélyenszántó. Elég csak kicsit mazsolázzunk a regénycímmel, álmodnak-e az androidok. És ugye ezt még tetőzi a szerző az elektronikus bárányokkal. Ez már önmagában is az a kategória, amire az ember felkapja a fejét, hogy "mi van, valamit kevertek a sörömbe!?".
A film cselekménye nem túl pörgős, mondhatni kissé vonatott, de így tökéletes. Ne olyan sci-fit képzeljetek el, mint a Star Wars, ahol fénykardoznak vagy az űrbe lövik egymást. Viszont az komoly kérdés, hogyha 20 év múlva valaki megemlíti majd Harrison Ford nevét, majd a Star Wars filmek fognak beugrani róla elsőként vagy ez a film, esetleg az elődje. (Elnézést az Indiana Jones rajongóktól.) A választ csak akkor fogom tudni erre megadni és nagyban függ a technológiai fejlődés irányától, azt gondolom. Viszont érdekelne a véleményetek ezzel kapcsolatban. Ha már olvasod a cikket, kérlek voksolj és ha van a témában mondanivalód, kérlek kommentelj a cikk alatt.
A cselekményről engedjétek meg, hogy ne írjak többet, mert tényleg érdemes megnézni a filmet és ha közben ingerenciátok támad megállítani a lejátszót vagy elkapcsolni, ne tegyétek. A végére majd minden értelmet fog nyerni, még ha azt is mondjátok az első 1 óra utána, hogy ez dögunalom. Nyilván aki látta az első részt, tudja mire számítson, ezt azoknak írtam, akik azt nem nézték meg.
Amit viszont kiemelnék Villeneuve rendezésén kívül még, az Ryan Gosling játéka és karakterének építése. A filmet nem Harrison Ford viszi a hátán, ő csak a felétől kapcsolódik be, hanem Gosling (filmbeli nevein "K" vagy "Joe"). A mimika nélküli játékot vagy a minimális mimikát kitűnően hozza, ahogy azt az első részben is már megszokhattuk. Ezzel kitűnően elő lehetett készíteni a film közben akár egy-egy apróbb katarzist, de egy film végit mindenképp. Ezeknél a részeknél mindig több mimikát enged meg magának (nyilván rendezői utasításra), amivel még jobban mélyíti azt a borzongást, amit a film közben a néző rendszeresen érez.
És a végére visszakanyarodnék még kicsit a látványvilághoz. A film a nemrégiben zajló Oscar gálán 2 szobrot is begyűjtött. Mégpedig a legjobb vizuális effektekét és a legjobb operatőrt. Azt kell mondjam, hogyha az elmúlt 10 évet mérlegelték volna egyben, akkor is igen jó sansszal viszi el a szobrokat a film. Hozzáteszem, hogyha nem a Víz érintése kapja a legjobb zenéért az Oscart, hanem ez a film, senki se szólhatott volna semmit.
Szumma: nézd meg! Eszméletlen szép, kiválóan hat a rendező az emberi lélekre, a sci-fi minden kötelezettségének megfelel. A sci-fi műfajában - ahol olyan klasszikusok születtek, mint a Star Wars, a Mátrix, az Alien, Terminator vagy a Star Trek - úttörő filmet összehozni nem könnyű, de úgy gondolom, hogy sikerült még akkor is, ha nem olyan kiugró mértékben, mint az előbb említett elődöknek. Le a kalappal! Még Kojakről is!