Hajrájához érkezett Magyarországon a Kártyavár negyedik évada. A kiváló sorozatot igaz Kevin Spacey botrányai egy kissé beárnyékolta és a harmadik évad is visszaesésnek bizonyult az első kettő után, de a negyedik igencsak betalált. Hozta az első két évad színvonalát és itt-ott meg is ugrotta. Kevin Spacey-t a botrányai miatt persze lehet nem szeretni vagy utálni, de azt nem lehet tőle elvitatni, hogy ebben a szerepbe zseniálisat alakít. Érthető az persze, hogy a Netflix kirúgta a szexuális zaklatási ügyei miatt, de ettől még mint színész zseniális és ezt a szerepet rá is öntötték. Annak nem szeretnék elébe menni, hogy milyen lesz így a záró évad (szerintem bukás), hanem inkább arra fókuszáljunk, hogy milyen a jelenleg futó évad és élvezzük addig Spacey zseniális játékát még lehet (már aki el tud vonatkoztatni a sztár magánéletben tanúsított viselkedésétől).
A legtöbb ilyen volumenű sorozatnál általános probléma az, hogy meg tudják-e ugrani az előző évadok szintjét. A harmadikban ez nagyon nem sikerült, sőt mondhatjuk úgy is hogy gyenge volt az előzőekhez képest. Ez az évad viszont újra betalált. Újra kiválóan megkomponált a történet, újra repkednek az egy mondatos szösszenetek Underwood elnök úr szájából. És hozzá kell tenni azt is, hogy a két főhős, Claire (Robin Wright) és Frank (Kevin Spacey) szintén tudtak még hová fejlődni, ami persze az általuk kiváltott ellenszenvet (vagy talán az undor jobb szó) párhuzamosan növelte. No de erről szól a sorozat, szóval akit ez már az első évad során kiábrándított, valószínű eddig nem jutott el. Azok viszont akik ennek ellenére nézték, azok számára talán eddig ez a legszórakoztatóbb évad. Ki kell emelni nyilván azt is, hogy Claire és Frank vesszőfutásuk végéhez közelítenek (a sorozat címe nem véletlen Kártyavár) és a világuk széthullásának előszelei már ebben az évadban igencsak megérintik őket. Habár Spacey "akciója" miatt az ő elnöki "karrierje" a tervezettnél korábban véget ért, de szerencsére még csak a való életben.
Némi negatívuma is van sajnos a sorozat ezen évadának. Claire erkölcsi romlása ebben az évadban kicsit felgyorsult, pedig kettőjük közül még talán ő volt kedvelhető karakter. Ezt szerintem egy kicsit "túltolták", mert azért nehéz úgy egy sorozatot nézni, hogy nincs benne egyetlen kicsit kedvelhető karakter sem. Eddig valahol Claire volt a józanabbul gondolkodó, aki megpróbálta Franket a földön tartani, de ebben az évadban már ez inkább megfordulni látszik, amitől az évad vége felé egyre nagyobb a feszültség és egyre jobban érezzük azt, hogy ez Kártyavár lassan összedől. Ez a negatívum talán kissé pozitívum is, mert ezen erkölcsi fordulat nélkül valószínű nem lett volna több az élmény a harmadik évadhoz képest.
A bukás előszeleinek feszültsége az egész évadot végigkíséri és ezáltal a fogyasztása még nehezebb, még több figyelmet igényel. Nem egy tipikus sorozat, ahol ha az ember 10-20 percet elbóbiskol a délutáni ebéd utána, akkor sem történik olyan nagy baj. Egyszerűen figyelni kell és borzongva várni a lavinát elindító részletek. Igaz a negyedik évadban ez még nem következik be, viszont az évad utolsó 2, de inkább a legutolsó részében kezdenek a szálak összefutni és egy olyan finálét kapunk abban a 40 percben, amit egy Tarantino film is megirigyelne (nyilván a fokozott vérfürdő nélkül). Ki merem jelenteni, hogy azokban a műfajokban (krimi, dráma), ahol ez kimagaslóan fontos lenne, ennél a záróepizódnál sikerült a legjobban a filmtörténetben (legalábbis az én megítélésem szerint). Underwood-ék legyőzhetetlenségi mítosza ugyanebben az epizódban kezd látványosan szilánkjaira hullani.
Akit még kiemelnék ebből az évadból az Conway. Az elején még néhány jó ötlet miatt kezdi el kinőni magát mint méltó ellenfél, de gyorsan ráébred ő is arra, hogyha szeretne nyerni, akkor fel kell vegye Underwood-ék stílusát és egyre gyorsabban indul el lefelé ő is a lejtőn. Pedig megjelenésekor a néző még reménykedhetett egy esetleges szerethető karakterben, de hogy őszinte legyek, nem is állt volna jól a sorozatnak és ha az ember kicsit is a valósághoz próbálja hasonlítani az események, akkor így hiteles.
Szumma: az mindenképp nézze meg, aki az első három évadon átrágta magát (még az is, aki a harmadik évad után már nem akart neki több esélyt adni). A 9 körüli osztályzatok nem véletlenek a nagyobb filmekkel vagy sorozatokkal foglalkozó oldalakon. (A mafab.hu-n is 9 felett produkált: klikk) A hatalmi elit játszmáit bemutató szériák közül eddig is magasan a legjobb volt, de a negyedik évad után ezt már senki sem vitathatja el. Még a Szulejmánnál is sokkal ütősebb azt mondják...
